Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: Kossuth Lajos azt üzente
többi nagyban se, hanem rá- és rájuk csodálkozva is méltóknak kell lennünk ahhoz az értékhez, amelyet tőle és tőlük kaptunk. Nagy László Bartók kapcsán kimondott tételét Kossuth esetében is érvényesíthetjük: „Úgy szeresd: magadat el ne vétsd!” Szabad-e sírni, olykor talán örülni, civódni és vitázni, ám olykor talán egyetérteni a Kárpátok alatt? Minden bizonnyal! Akkor miért utasítom el Kemény Zsigmond véleményét. Az igazság többarcúságát miért nem tudom elfogadni? Elfogadom, csak az keserít el, ha a szópárbaj azzal jár, hogy szent dolgok sárba hullanak. Káros lenne a túlzott erény? Persze: a gyógyszer is lehet káros, már csak azért is, mert a nagyember és társadalmi kapcsolatát így tudjuk árnyalni. Lehet erről beszélni, sőt mindenről, hiszen épp a magyar szabadság hajnala kapcsán mily furcsa volna más szabadságát korlátozni. Ám a hangsúlyra, a nehezen megközelíthető igazság érdekében is, okvetlenül vigyázni kell. Kötélhúzás helyett sokkal fontosabb azt látnunk, hogy ma nem az erények túladagolásától kell félnünk, hanem a hiányuktól. Kossuth Lajos ma is azt üzeni, hogy megfogyott a regimentje, lélekben, szellemi erőkben mindazon a téren, amely teljes, biztos, zavartalan létet, jövőt jelenthetne népünk számára, hogy ne korán, lélekben, satnyán, elfonnyadva hulljunk ki az idő rostáján, hanem emberi számítás szerint megmaradjunk sziklaszilárdan, ha lehet, örökre, de legalább az idők végezetéig. 2001/12. számunk 68. oldalának első bekezdésében helyesen: „ruhában” helyett ruvában 2002/3. számunk 90. oldalának 2. bekezdésében helyesen: „kerpa” helyett képtár. A hibákért elnézést kérünk Kedves Olvasóinktól és Szerzőinktől. Errata Új Hevesi Napló 45
