Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek XXXIX., XXXVIII
2íui>viíő &íweclé/ce/c XXXIX. Föld, tenger, ég s ezer pokol! Honnan nyomorgat szellemem, Kik, mik nyomulnak ellenem? Biztos pontom nincsen sehol. Mindig, mindenki meglakol. Lesz holnap is, hogy megtegyem, Hogy művem a helyén legyen. Van a sehol is valahol? Ha üldözőim gyilkosok, Akik mindenre kényesek, Akkor hiába futkosok, Repülök, vagy hanyatt-esek, Mert az egész történelem Börtönként szembenáll velem! XXXVIII. A szó letörve, mint a gally, ha száraz, Nagy-tétován rakosgatom, De túl minden bírálaton, Egyszer csak hallom: Hagyd el, most ne fárassz! Válaszra fordulok: Barbár, ha árthatsz, Ne kérőddz a gyalázaton, A tettet még fontolgatom: A harc bolond, de folyton szép a párharc! S amíg az óra lassan messze szállna, Akár a kósza fellegek, Bele is képzelem a jó halálba, Hogy én is szánandó legyek: A gally vagyok, a száraz és letörve, Nem hazudok, szél forgat körbe-körbe. Új Hevesi Napló 25
