Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán: Váratlanul, Kilencvenes évek
Váratlanul mert az első pillanat felfoghatatlan. Hamuhideg mosoly melytől vattaszerűvé roskad arcod s szívdobogásod körbekopogja a csend falait. Végig a torkon a gyomron. Fogcsikorgatástól lábremegésig. Akkor és majd hurkot vet az idő. Talán csak annyira hogy átkíváncsiskodhass. Ám előbb bíbor vágyak s a kéj hogy minden porszem felmagasztosulj on. éw/o Mindennap eldobunk valamit mielőtt miénk lehetne hogy kialakult véleményét napilapokból olvashassa bárki különös jószág a szív csúcsára leltári szám akasztva számítógépfegyver szaggat papírrácsokká álmokat Amíg pénzért sípol a vér s halált köhög a levegő nem jut idő eltűnődni kamaszkori eltűnődéseinken unott szemünk nem láttatja fáklyafény s két frázis között a népgyűlésen elbóbiskolhat a szónok is 32 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
