Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
indult. Bátyja Magyarországon pap, a tragikus esemény után édesanyja hozzá költözött. Leonárd feladata volt a nyáron, hogy mindent felszámoljon és édesanyja után menjen. Nem érzi magyarnak magát, a magyar nyelvet csak azért választotta, mert ez kínálkozott számára lehetőségként, egyébként semmi érzelem nem fűzi hozzá. Még nem tudja, hol szeretne élni, dolgozni az egyetem után. Szavait hallva, mélységesen megdöbbentünk. A fiú nyíltsága, őszintesége intelligenciája és mindaz, amit a sorsáról mesélt, mégis szimpátiát keltett bennünk. Leonard az autóig kísért bennünket. Útközben a két fiatalember román nyelven társalgód. Értelmemmel felfogtam, hogy ez nem lehet másképp, a szívem mégis összeszorult. Az autó elindult és mi mély hallgatásba burkolóztunk. Érezhető volt a feszültség; a fejünkben kavarogtak a gondolatok. Nekem gyermekeim egyetemi felvétele járt az eszemben. Mennyit tanultak a középiskolában és a felvételi vizsgára! Mégis hajszálon múlt, hogy bekerültek. És aki be sem került és éppen Leonard miatt? Mert az nyilvánvaló, hogy a felvételinél előnyt élvezett abból a meggondolásból, hogy hazatérve a moldvai magyar értelmiség sorait gyarapítja majd, aki segít népének abban, hogy elkerülje az asszimilációt! Benne azonban nincs magyar identitástudat, igy csak egy helyet foglal el mások elől. Vajon ki választotta ki ezt a fiút? És a többit? Mert Leonard nincs egyedül a gondolkodásával. Felmérések bizonyítják, hogy a felsőoktatásban tanulóknak még a fele sem szerez diplomát és csak egyharmaduk tér haza. Lehet ezen csodálkozni? Miért engedik el a kezüket az előkészítő után? Azonkívül: Romániában nem tanulhatnak magyar történelmet, e nélkül pedig nincs önazonosság! Tudnivaló, hogy a felnőtt személyiség kialakulásában meghatározók a középiskolás évek. Az előkészítő egy éve ezen már nem tud változtatni alapvetően. így hát számon kérhetünk - e bármit is Leonárdon? Vonzotta az anyagi jólét lehetősége és itt van a testvére, ezért döntött Magyarország mellett.( Én azért szeretném azt, hogy egyszer a magyarokhoz tartozónak vallja magát.) Laci törte meg először a hallgatást. Elítélte Leonárdot, nem talált mentséget számára. Hosszan vitatkoztak Sándorral, akinek végül a legdöntőbb érvvel sikerült meggyőznie Lacit. Miszerint; Leonardtól a román állam nem vett el semmit, hiszen a csángómagyar édesanyja román nyelvre tanította. 0 személy szerint a román államtól csak kapott. Ősei helyzetét (történelmét) pedig nem ismeri, így át sem tudja érezni, ezért nincs miért csodálkozni az álláspontján. Észre sem vettük és a Szeret . , , . hatalmas víztározójához érkeztünk. „Itt, ha nem volt fiútestvér, en kellett ott maradiak ... . ,rí„ J Laci tréfálkozott: „Víz alatt az Etelköz!” Nyugatra tekintve a dombvonulatokat láttuk, ahonnan hajdanán őseink kémlelték a keletről jövő ellenséget, túl a vízen pedig Diószén (Gioseni) várt ránk. Füstös Pált szerettük volna meglátogatni. Szembesültünk azzal, hogy bár magyar ismerősei őt Pál néven emlegetik, itt csak román nevén Pávelnak ismerik. A néprajzzal Új Hevesi Napló 93
