Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Káló Béla: Mi van itt?
ejy^oa/ó- Cfáé/acm VUM iM? A világ minden pontja Nyugatot és Keletet köti össze - írta valahol Leonardo da Vinci. Igaz. így a nyugati demokráciáknak már kopogtatni kellene Közép-Európában, de ez korántsincs így, ezekre bizonyíték mondjuk Románia, Szlovákia, de alighanem Magyarország is. A felfegyverkező globalizálódás korában, a devizapiacok, tőzsdei árfolyamok, kommunikációs hálózat és világpolgár-tudat elrendelt kényszerén túl van itt egy jellegzetes zsibvásár, túl az utópiákon. Ahogy növényföldrajzilag elválasztható a mediterrán világ olajfa-gránátalma- mandulavilága a pannon tájak hullámzó búzamezőitől, ahogyan természetes határt szabnak a hegyek, a szirtek, a vízfolyások, úgy morálisan, lélektanilag is más-más ember lép ki például egy-két új alapegységet, amely napi világunkból meríti definícióit. A mai Magyarországon 1 homgyula az a mennyiség, amely mutatja a katolikus gyóntatószékekben elhelyezett lehallgatókészülékek teljesítményét. A média hálójában vergődő tv-nézőnek 1 anetkát jelent az a kulturális-szórakoztatási szint, amelytől fölfelé a béka ülepe elérhetetlen magasságban magasodik fölénk. 1 kende jár a szabatos magyar fogalmazásért, de ugyanez a mértékegysége a honi bértollnokok aljassági szintjének. És így tovább. A magyar morál utolérhetetlen, a teljesítményeket lehetetlen följebbüberolni. Zsibvásárról beszélek. Korrupt, megvehető hivatalnokokról, politikusokról, kiárusított tudásiparról, eladó-az-egész-világ-mentalitásról, melynek mélyén ott a kisember rettegése, létbizonytalansági tudata, de ugyanakkor törtetése, sikerorientáltsága, carpe diem-elszántsága is. Mi van Itt? Közép-Európában meddig, hány száz évig tart az étmenet, a folytonos kialakulatlanság? Vagy örökös kaotikus világrendre kell berendezkednünk? Az ember, ha pedagógus, csak a jövőben bízhat. Majd a következő generáció. De a következő generáció már itt kopogtat, s bár igaz, hogy állandó érintkezésben van a tudással, de a legizgalmasabb kalandokból is szűzen kerül ki. S nem szégyelli, hogy tudatlan végső soron, s nem érzi úgy, hogy pallérozódnia kellene. Az alapfokú angol mintájára terjed a basic Hungarian nyelv is, néhány száz magyar szó némi angollal vegyítve, s minden kifejezhető. Pokolba a nyelvi finomságokkal, a retorikával! De ne legyünk pesszimisták! (Szeretjük mi a pénzt, már csak anyagi okokból is.) Hiszen együtt kell élnünk magyar és egyben közép-európai nyavalyáinkkal, s mágnesterünk az ironikus pátosz és a lírai távolságtartás egyensúlyából adódik. Csak ki kell lábalnunk abból a sokkból, amit 12 éve a rendszerváltás és a civilizációs átalakulás felgyorsulása jelentett, s vigyázni arra, ne akkor hagyjon el életerőnk, mikor ama idősebb Európa fokozza életritmusát. A tartós előítéletek korát éljük. Többet kell tudnunk egymásról, szembesülnünk kell ellenségképeinkkel és élet-hazugságainkkal. Roppant poggyászt hordozunk, s erről naponta kell újra és újra meggyőződnünk. S hogy mi van itt ma, Űr, a citoyen erkölcs fájdalmas hiánya. S közben törzsi viszályok, pitiánerség, kisstílűség fertőzik a levegőt. Humortalanság a mindennapokban, vad agresszivitás vagy maró gúny a szellem mindennemű jelenléte nélkül. Új Hevesi Napló 87
