Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Szirmay László: Vopicka, Balkán és a Trianon
Huszár Károly vette át a miniszterelnökséget, majd Horthyt 1920. február 20.-án nagy többséggel kormányzóvá választották, és a megalázott ország újjáépítéséhez foghattak. Hatalmi pozícióját Károly két visszatérési kísérlete veszélyeztette. Károly egyszer már Károlyi alatt lemondott a trónról, ezen felül azok a királyi jogok, amik annak idején a Habsburg-dinasztia malmára hajtották a vizet, most megfordultak. Mivel Károly elhagyta országát, jogilag elvesztette királyságát.9 Ezt tetézte az utódállamok, különösen a csehek hisztérikus félelme a Habsburgok visszatérésétől. Károly és Zita Svájcban tartózkodtak, és az Antant utasítására nem hagyhatták el az országot. Zita ösztökélésére azonban mindenféle csellel 1921. márciusában eljutottak a magyar határig, és meglepetésszerűen, március végén Sigray gróf jelentette Horthynak, hogy Károly a magyar miniszterelnökségen várja, francia beleegyezéssel jött, és beszélni óhajt vele. Horthy visszautasította Károly közeledését, közben kiderült, hogy a franciáknak semmi köze nem volt a kalandhoz. Károly augusztus 5.-ig maradt Szombathelyen, közben a csehek és a szerbek ultimátummal fenyegették az országot. Végül is az Antant Károlyt az ország azonnali elhagyására szólította fel. Zita azonban nem nyughatott. 1921. október 18-án Svájcban a „maffia” tagjaiból megalakítottak egy magyar kormányt. Kijátszották megint a svájci hatóságokat, de most a kalandos utazás helyett berepültek Magyarországba, és Sopron mellett szálltak meg, ahol a királypártiak már hadsereget is szerveztek. Innen vonattal mentek tovább, majd Budapest közelében Torbágynál álltak meg, és a harci erők felfejlődtek egy Ostenburg nevű őrnagy vezetése alatt. Horthy, Gömbös Gyula segítségével, hirtelen önkéntesekből, főleg diákokból egy sereget toborzott. A küzdelem változatosan folyt, sok halottal, Ostenburg részéről brutális kegyetlenségekkel, végül is a kormány kerekedett felül. Közben az Antant, de főleg a cseh Benes élére fordította a nemzetközi közvéleményt, és a Habsburgok azonnali detronizálását követelték, ami november 5-én meg is történt. Károlyt és Zitát egyelőre a tihanyi kolostorba deportálták. Svájcba vissza nem térhettek, és várni kellett, míg az Antant helyet talál számukra. Ez Madeira szigete lett, ahol Károly rövidesen, 1922-ben meghalt.9 A detronizációs törvény megfosztotta Károlyt és utódait a királyi jogoktól, eltörölte a Pragmatica Sanctiót, így a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. A nemzet megmaradt királyságnak a Szent Korona értelmében, de a királyválasztást bizonytalan időre elhalasztották. Úgy látszott, Horthy megszabadult a Habsburg-veszélytől, ami közvetve a nemzet létét fenyegette, de nem az árnyékától. Horthy nem állt bosszút a királypárti maffián, Ottó megtartotta alföldi és József az alcsúti birtokát és adómentes jövedelmét. Míg József az első kommün alatt Alcsút József néven szerepel, a második világháború alatt Hitler-párti az utolsókig, majd a második kommün alatt már „királyi herceg” címmel ékeskedik, akkor, amikor a nyugat-európai országokban már csak igen szerényen használják az arisztokrata címeket. Úgy véli talán, ez imponál Hornnak és társainak. Talán az is kérdés lenne. Melyik királynak a hercege? Epilógus A fegyverek visszanéznek4 A Habsburg-birodalom felbomlása a szabadságharc leverésével kezdődött. Azok, akik a börtöntől vagy a kötéltől megmenekültek, összeverődtek az emigrációban, és rendkívül hatásos propagandát folytattak a költséges Habsburg-ellenpropaganda Új Hevesi Napló 83
