Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Szirmay László: Vopicka, Balkán és a Trianon
Philip Champell2 fenntartással fogadja a szlávságot mint fajt. Avval érvel, hogy csupán a nyelv a közös nevezőjük. Ez a nyelv a Cyrill és testvére, Metód bibliafordításán alapszik, ezt ők a szülőföldjük, Thesszalonikában uralkodó nyelvjárásra ültették át, ami az akkori görög és bolgár keveréke volt. Később a pápa őket hittérítésre 861-ben a Kazárföldre, majd 863-ban Moraviába küldte, majd Morávia és Pannónia érsekévé nevezte ki. Az ortodox egyház szakadása Rómától 1054-ben következett be. A nyelv fajjá vagy nemzetté alakulása szemünk előtt játszódik le; vessük össze, hogy Észak-Amerika angol, Dél-Amerika spanyol (Brazília portugál) nyelvű. Meggondolandó, hogy a szláv irodalmi nyelv igen későn alakult ki, Oroszországban Puskinnal, 1820 körül kezdődik, míg a környező szláv népeket a 48-as forradalom ösztönözte nyelvük csiszolására. Mindenesetre Champell érvelése nem megvetendő. Champell egy legyintéssel intézi el a dákoromán elméletet. Utal arra, hogy Bohemond, az első keresztes hadjárat folyamán (1059-99), egy nagy csoport szegény olasz családos zarándokkal Otrantónál átkelt a Balkánra. Ámbár itt korábbi átszivárgások is voltak, ez volt az első szervezett átkelés. A csoportot a pápa a Szentföld kolonizálására küldte, de különböző hiányok miatt sohasem jutottak oda. Ezek etnikai összetétele valószínűleg szicíliai, calabriai és apuliai volt, erre utal a valach elnevezés is. Nyelvük az akkori dél-olaszországi dialektus, ami vándorlásuk során a környező népek nyelvével keveredett össze. A valachokról ez idő előtt a történelem nem tud, az első dokumentum 1210-ből származik. Nagyhatalmi törekvések a Balkánon A Balkánon Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország között volt közvetlenül, Anglia és Amerika közvetve érdekelve. Németország alapjait 800 körül Nagy Károly tette le, tőle ered a Szent Római Birodalom (Holy Roman Empire) elnevezés, ámbár a cinikus Voltaire szerint ez sem szent, sem római, sem birodalom nem volt. Minden valószínűség szerint a keresztes háborúk hozták a változásokat, megalakult a Teuton Lovagrend, ez az eredetileg katolikus szervezet a Templomos Lovagrend mintájára alakult, de később meghasonlott a pápával és a protestantizmus vezérharcosa lett. Közben a „birodalom” ugyancsak felaprózódott, kb. 300 kisebb államra, 51 szabad városra és valami 1500 lovagi birtokra, csaknem mind független. Ezeket, mint valami történelmi csoda, valószinűleg csak a nyelv tartotta össze. Nem csoda, hogy Németország a hercegek, grófok, bárók és lézengő ritterek tárháza lett, a milliomos- és a bankárleányok nem kis örömére. Németország egyesítése tulajdonképpen Napóleonnal kezdődik, majd Bismarck és Hitler fejlesztette erős állammá.7 A Habsburg-házzal való kapcsolat ugyancsak különleges. A Habsburg-birodalom ügyes és ravasz házasságok útján lett összeütve, eredményezve egy vallási és faji keveréket, amit a „divide et impera” (Oszd meg és uralkodj!) alapján kormányoztak. A németek elektoraik révén választottak császárt, ez azonban csak cím volt, minden gazdasági, politikai és katonai előny nélkül. Hagyományosan, a XIII. század óta a választás egy Habsburgra esett, valószínűleg mivel Ausztria területileg a legnagyobb elektorátus. Ez folytatódott VI. Károlyig (III. Károly magyar király), de ekkor két baj történt. Az egyik, hogy Károly fiú utód nélkül halt meg, leányát, Mária Teréziát óriási anyagi erőfeszítéssel és politikai manőverezéssel fiúsította, a másik, hogy Mária Terézia trónralépésekor II. Frigyes elfoglalta Sziléziát, ezt a Habsburg-tartományt, és szerencse, ravaszság és harciasság révén meg is tartotta. A Hohenzollern-családnak VI. Károly 1701-ben királyi címet adományozott, ami részéről tévedésnek bizonyult. Brandenburg (Poroszország) a birodalom 78 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
