Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Megkésett tiszteletadás Bárdos Lajos előtt II
Egyéni humora volt. Orgonavizsga. A tanári bizottságban helyet foglalt két világhírű orgonaművész: Pécsi Sebestyén s Gergely Ferenc, és még néhány tanár. Az egész bizottság elnöke Bárdos Lajos. Fel kellett írni egy papírra, mit játszunk, és oda kellett adni Bárdosnak. Vibráló izgalom. Rám kerül a sor. Bemegyek. Izgalmamban nem adom oda a cédulát. Bárdos:- A műsort ELFELEJTETTEM megkapni. Más. Valamit szolmizálni kellett. Ma már mindenki ismeri a szolmizációt és szabályait: DO, RE, MI, FÁ, SZÓ, LÁ, TI, DO. Ezen belül, ha egy hangot egy fél hanggal lejjebb akarunk szállítani, akkor ezt úgy érjük el, hogy a szolmizációs jel első hangja után egy sötét hangzású „A”-t teszünk. Pl. SZÁ-SZA, TI-TA. A énekes szolmizál és elér egy bizonyos alterált „LA” hanghoz. De nem elég sötéten énekelte.- Nézzék - kezdte magyarázni Bárdos - LA-LA. Ezt erősen ki kell hangsúlyozni... Azonnal megértik. Tudnak magyarul? Na kérem. Ugyanazt a nyitottabb, magasabb fekvésű „É”-t, vagy mélyebb hangzású, sötétebb árnyalatú „A” hangot kell használni, ami a magyar nyelvben is sűrűn előfordul. Például: BÁL-BAL. SÁS-SAS SZÁR-LEVÉL Bárdos sokoldalú zseni volt. Ahol csak működött, mindenütt maradandót, örökérvényűt alkotott. Annyi csak a különbség egyes ágak között, hogy amíg pl. a zenetudomány kisebb embercsoportot érint, addig pl. az egyházzene már populárisabb. Bárdos sokrétű működése közül a legmaradandóbb, leglátványosabb terület a zeneszerzői. Óriási tudásával, zeneszerzői érzékenységével el tudott szakadni a Kodály-epigonok köréből, és önálló stílusjegyekkel ékeskedő egyéni utat alakított ki, anélkül, hogy a kodályi utat elhagyta volna. Ez bizony óriási bravúr. Bárdos műveit ma is énekelik kórusok, karmesterek szívesen veszik műsorukra, mert „sikerdarabok”. Hadd mondjam el, hogy kínai turnénkon a kínaiak rendeztek nekünk egy kulturális műsort. Most ők voltak a színpadon, mi voltunk a nézők. Szerepeltek itt zenekarok, táncosok és egy énekkar. Ez az énekkar Bárdos Lajos egy művét adta elő MAGYARUL (!!!) 1957-ben. Drága Tanár Úr! Befejezem visszaemlékezéseimet, melyeket folytathatnék nagyon sokáig, és akkor is csak kis százalékát tudnám elmondani, ami Tanár Úrból bennünk és bennem él. Köszönöm a sorsnak, hogy évekig tanított, és még ma is tanítványának mondom magamat. NAGY EMBER ÉS NAGY MAGYAR VOLT! 76 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
