Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Dankasirályok II.
a a^cá SM ávw4 S&aw/caiMwí/ycSc II. Krasznai Páter az érettségi után a tengerhajózás gépműhelyébe került. Amikor fölszabadult, mint fiatal segéd, egy tengerjáró hajóra szegődött. Nemsokára első géptiszt lett. Péter nagyon bírta a meleget. A zajos kazánházi gépek, dugattyúk olajos világában hamar eligazodott, megedződött, s beletörődött a „kinevezésébe”. Arra is büszke volt, hogy ő, Krasznai Péter a legfiatalabb tiszt a hajózásnál. Nagyon megszerette a hajót, az addig ismeretlen tengereket, a kikötők sokszor egzotikus világát. Igen örült annak, hogy annakidején egy volt osztálytársa találta ki a tengerészeihez jelentkezését. Mindig is hálásan gondolt barátjára, Fogantyús Vincére, aki otthon maradt, s a cégnél bevágódott diszpécser lett. Krasznai Sebestyén, Péter apja eközben Repce Viktóriával, a vállalat egyik osztályvezetőjével együtt várta haza a „fiút”, aki hamar elfogadta mostohaanyjának a jövevény asszonyt. Igen. Mert a behajózáskor úgy megsiratta a fiút, mintha a saját gyereke lett volna a fiatal Péter.- Megint elment a nagyfiúnk - mondta könnyezve Repce Viktória. Krasznai Péter egy picit elkönnyezte magát. Krasznai Sebestyén erősen a mellére szorította az asszonyt. Az még egy ideig a zsebkendőjével bajlódott az állomás peronján, az induló vonat előtt. Hosszan siratta a tengerre szálló „fiát”. *** Péter megszerette a lépcsőn járást a kazánházba. Ezen az új úton, amióta első géptisztté nevezték ki, igazán célba érkezettnek hitte magát. Lent a dugattyúk agyat őrlő zaja nem zavarta őt. De azért egyre sűrűbben érezte, hogy többször kellene találkoznia a partra érve, valami igazán szép nővel. Nagyon szerette a túl hosszúra nyúló utakat. La Paz, Santos, Buenos Aires és a nagy tengeri kikötők nyüzsgő világa igencsak vonzotta. Szerette a szabad, kiadós sörözésekkel eltöltött délutánokat a parti zajos kocsmákban. De az estéket sem vetette meg, amikor kiszabadulhatott a gépházi zajos világból, a fenékről. Ezen a mostani úton, már Rijekától, mintha nagyon unatkozott volna, egyre jobban hiányzott neki egy igazán jó nő. Erős tengeri hullámzásban úszott a hajó, amikor lefeküdt a kabinjában. Álmában a szűk kis kabinban is folyton szép nőket látott, még az ingó mennyezeten is, és az ablakot súroló víztükörben a hajó körül. Alig várta, hogy mielőbb kikössenek a legközelebbi kikötőben, a rengeteg zsáknyi gyapotmaggal s a fegyverrel, lőszerrel, a soksok ládában szállított, gondosan becsomagolt konzervvel. Egyik éjszaka, amikor ügyeletes volt, a hajó mellé úszó bárkának, a kis hajónak adott több száz liter gázolajat. Jó érzés töltötte el, amikor érezte, hogy mindkét zsebe tele van erős pénzmaggal...- Örülök annak, hogy Valenciában kikötünk s két napot ott tölthetünk - mondta Kálmán Kristófnak, a második géptisztnek a külön asztal mellett, a tiszti asztalnál ülve vacsora közben. - Jól besörözünk - mondta amaz, ránevetve Péterre, majd megtoldotta - Végre megint meglegeltethetjük a pihent gyíkot valamelyik kupiban. 28 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
