Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestény Sándor: Választási joggyakorlat Egerben, 1865-ben
megállapítása, hogy „a választási elnök a szavazás folyama alatt történt verekedések... miatt a választást elhalasztani akarta, mi a választóknak értésére adatván, annak folytatása általuk sürgetőleg követeltetett, azt bizonyítja, hogy maga a választmányi elnök a jelen volt választók között önelhatározást korlátozó erőszak befolyása alatt állott”, alapot szolgáltatott a választás megsemmisítésére. A parlamenti bizottság álláspontját az 1866. január 20.-ai plenáris ülésen is fenntartotta, annak ellenére, hogy gr. Esterházy Antal választási elnök 1866. január 11.-én külön nyilatkozatban cáfolta, hogy Sebestény főtisztelendő úr híveinek befolyása alá került volna. (A valóság az volt, hogy 1861-ben Sebestény László visszalépett a választáson való indulástól, Olgyay Titusz megyei alispánnal szemben gr. Esterházy Antalt támogatta. Az Esterházy-családdal Sebestény atya, mint Galánta városának 1842 óta plébánosa, mindig szívélyes viszonyban állott.) A képviselőházban az igazolóbizottság nemleges álláspontját Kudlik István képviselő nyomban megtámadta, s közölte, hogy a rendelkezésre álló iratokból az derül ki, hogy Galántán maga az elnök, gr. Esterházy Antal jelentette ki, hogy a túlnyomó többség Sebestény Lászlót választotta képviselőnek. Csupán 10-en kértek név szerinti szavazást, amit megkezdték, de verekedésbe torkollott. Elvileg helyesen állapította meg, hogy „a képviselő választása mellett pedig a jogvédelem mindaddig harcol, míg annak ellenkezője be nem bizonyíttatik.” Szerinte igazolva nincs - mondta Kudlik képviselő hogy „nehéz sértések történtek”, ezért a választást nem megsemmisíteni kell, hanem legfeljebb felülvizsgálni szükséges. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, a többség azonban a mandátum megsemmisítését támogatta, így Pozsony vármegye központi választmánya új választás kiírására kapott utasítást. A galántaiak egyáltalán nem tétlenkedtek, Sebestény László képviselő úr a t. Ház 1866. február 22.-ei ülésén nyugodtan beadhatta a megismételt választás jegyzőkönyvét, mely bizonyította választói bizalmát. A képviselőház kiadta vizsgálatra az állandó bizottságnak. Hamarosan megszületett ennek támogató előterjesztése, így a ház március 1.- jei ülésén igazolta a képviselőt. Csiky Sándor és kölcsönösen nagyra becsülték egymást, 1882. március 20.-án - hosszú betegség után - agysorvadásban Sebestény László Budán elhunyt, Csiky mélyen meggyászolta képviselőtársát. Sebestény atyát, kívánságának megfelelően szeretett városában Galántán temették el. A temetési szertartást Kubriczki András kanonok, kerületi alesperes végezte. Síremléke ma is megtalálható a galántai új köztemetőben. Csiky Sándor Egerben nyugszik, 1892. február 7.-én hunyt el. Az egri Hatvani temetőben Stefanovszky Sándor kanonok úr temette el. Életükben ők még aktív politikusként vettek részt az 1867-ben megkötött Kiegyezésben, az osztrák-magyar dualista államszerkezet kialakításában. Ehhez döntő lökést a katasztrofális vereséget hozó porosz-osztrák háború adott: hiába harcolt elszántan Benedek Lajos táborszernagy főparancsnoksága alatt az osztrák haderő 215 ezres serege 770 ágyútól támogatva a poroszok ellen, 1866. július 3.-án Königgratznél súlyos vereséget szenvedett, s óriási veszteségek árán vonult vissza Olmützön és a Kárpátokon át Pozsony, illetve Bécs irányába. Ez pedig politikai következmények nélkül nem maradhatott, és elvezetett az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozásához. Csiky Sándor élete végéig ellenezte a lépést, Sebestény László vonakodva elfogadta, mint reálpolitikai döntést, de sosem rajongott érte. 48 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
