Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Z. Zwada András: Ki akar engem?
háznál, játék helyett vele szórakozhatna. Fülét húzogathatná, csipkedhetné, pajtásaival ipiapacsot verhetne a csontos fenekére. így van, kisember?- így van, asszonyság - morogtam rá.- Megnyugtatásképpen még talán csak annyit, hogy a kisöreg abszolút igénytelen figura. Ha nem kap különszobát, elalszik a fás sufniban is, akár egy öregapánk-korabeli kopott lópokrócon. Csakhogy néha emberi szót halljon, már attól is repesne a szíve, ha a háziak esténként, mielőtt az ajtót rácsapnák, kinyitnák a szájukat: „Aludjon jól, tata, és be ne pisiljen! Bili a szék alatt.”- Vau, vrauuu... - nyüszitettem fel e szörnyűség hallatán, és ijedten a földre dobtam a fenekem alá szorult tv-távirányítót. Élettársam, Virgács Vica kétségbeesve rázta meg vállamat.- Nagyon rosszat álmodtál, gyönyörűm?- Hogy-hogy? - pislogtam zavartan.- Úgy, hogy hallottam, többször felugattál, sőt kétszer nyüszítve vonyítottál is, mint egy megvert kutya. Ilyet eddig alvás közben sosem cselekedtél... XII. évfolyam 3. szám—2002. március
