Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Három haiku, Kérdések, Könyörgés

<S&ecá/ce ¥ZiaAa

&^(ocír<>-m ÁsmÁu

kicsordulnak a csillagok a virrasztó Isten könnyei

QÁ táwo&á nézek utánad mint a becsukott ajtó elrejt a hátad

GptofS Áu//

havazik mintha egy láthatatlan falról peregne a mész

nézem a nyár utolsó virágait sötét szélben szirmuk lángja világít gyönge fűszálból a zöld tovaillan Istenem hova lesz amim van a tövekben elapadnak a nedvek talán nem is létezel csupán szeretlek

kivágták a juharfát a ház előtt már nem áll itt agyamban most már csupán hűlt helye világít mint ruha alatt a napkimélte hóka bőr így áll össze életem sok kis semmiből nem mondhatom nincsen csak nagyon hiányzik

Új Hevesi Napló

35

®a/án nem, tó /éíexe/