Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Alagsorban

A vizsgálat - bármilyen tapintatosan végezték is — sokak számára kínos volt. A főmérnöknek eleve színt kellett volna vallania a felesége előtt. No, nem a kocsi miatt, hiszen az vállalati volt, hanem az igazolatlanul távol töltött éjszakáért. A kamera leszerelésében se az érték játszotta a főszerepet, hanem az, hogy hol volt a kérdéses időszakban Béli Gyurka, a portás. No, de ezt se nagyon illett feszegetni, mert kiderült volna, hogy máskor is történt már hasonló eset, és többnyire - mint most is - a humánpolitikai igazgató jött érte, és együtt mentek el az utóbbi úr Fordjával. Mondhatnám úgy is: ismeretlen helyre távoztak. És itt olyannyira megakadt a vizsgálat, hogy gyorsan le is zárták. Hogy az a bizonyos kecske is jóllakjon, és a káposztában se essen kár, először is kirúgták Sinkát, az öreg öltözőőrt, meg Béli váltótársát, aki két hónapja betegállományban volt. Sanyit, a jó borivó egykori gépészmérnök portást áthelyezték a város másik végében lévő raktárba éjjeliőrnek, és megcserélték a műszakokat.

Egyik nap P. megkérte a rendészet főnökét, ugyan magyarázza már el neki, mi miért történt, mert ő bárhogy is töri azt a buta fejét, nem leli az intézkedésekben a logikát!- Szóval azt mondod, hogy a buta fejedet töröd? Meg hogy a logikát nem leled?... Értem én, vén róka. Azt hiszed, nem tudom, hogy azon röhécseltek itt a portán, hogy én a nyolc általánosommal ugráltatlak benneteket, egyetemet végzett fószerokat, miközben azt se tudom, mi fán terem a biztonság?! Tudod, mit ér a ti egyetemetek? Jól jegyezd meg: lószart! Nekem a nagybátyám a főosztályvezető, és én vagyok a főnök. Világos? Ha úgy akarom, holnap már mind az utcán lesztek a rohadt nagy műveltségetekkel, és kalapozhattok a templom előtt. Különben is panasz van rád, öreg. Igaz, hogy a múlt héten beengedtél két ügynököt?- Nem egészen. Azt mondták, be vannak jelentve a főnöknél. Felhívtam telefonon Terikét, hogy valóban így van-e. Közben ők félrelöktek és fölmentek...- És te hagytad? Vissza se ütöttél?- No de... Két erős, fiatal férfi... Jelentettem...- Hát ez az. Mindent csak jelentetek. Két férfi... Te meg egy vén senkiházi vagy, kéremszépen, kezitcsókolom! Olyan emberek kellenek ide, akiknek van tekintélyük. Kezétcsókolom? Kuss! Elkotródsz, vagy kitaposom a beledet?! Érted? Széplélek, meg szép duma... Bikacsök, aztán adj neki! Nem való ez nektek. Át is helyezem a véneket az öltözőbe. Az alagsorban legalább nem lesztek útban.

Egy hét múlva az összes negyven év feletti portás levonult a pincébe öltözőőrnek. Két-két ember került egy váltásba. Eleinte még csak-csak elbeszélgettek, de ahogy fogyott a téma, egyre unalmasabbá vált a szolgálat. P. vitt be könyvet, de olyan gyenge volt a világítás, hogy néhány perc múlva égni kezdtek a szemei. A portásfülkéből legalább ki lehetett bámulni az utcára meg a gyárudvarra. Emberek jöttek-mentek körülöttük. Kérdeztek vagy közöltek valamit... Itt csak a műszakváltáskor jelentek meg. Közben nem is volt szabad beengedni őket. Nagy hangon kiabáltak, szidták vagy éppen ugratták egymást, no meg az öltözőőröket. Itt az öltözőőr volt a legalacsonyabb beosztás, törvényszerű hát, hogy az ő hátukon csattant minden indulat, bosszúság, keserűség. Ebből pedig éppen elég jutott az embereknek, hiszen az idő tájt jelentették be, hogy fél éven belül a dolgozók felét az utcára teszik. Még senki se tudott semmi biztosat, de mindenki azt kérdezgette magában: „Miért éppen én, miért nem ő?” S a legjobb barátok ádáz ellenségekké váltak.

Pataji is az öltözőbe került, s bár többször fölment az irodaházba, hogy elintézze a visszahelyezésüket, minden erőfeszítése sikertelen maradt. Egyik nap magába roskadva vallotta be P-nek, hogy alighanem rossz napok következnek, mert megszüntették a

Új Hevesi Napló

31