Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Tusnády László: Különös utas a tengeren
kérdezték, kurtán, furcsán válaszolt még akkor is, ha a legismertebb nyelveken szóltak hozzá. Tudta, hogy valami meglazult, vagy talán már el is szakadt. Ő van, a hajó és a tenger, semmi más, legfeljebb a permetező víz színén foszladozó, távolodó, hiábavaló múltja. A hajóskapitány valamit észrevett a nyílt tengeren: egy pont volt. Messzelátójukon az utasok is figyelték, de még világosan nem látták, sziget-e vagy roncs, olyan távoli volt még, és olyan kicsi. Sziget nem lehet, mondták a szakértők, mert a térképen sehol sem tüntették fel. A kétkedők azt válaszolták, hogy a tenger már földrészeket nyelt el, s okádott ki magából. Ki tudja, Mindenki ott nyüzsgött, volt, aki egy új Robinsont szeretett volna találni. Péter mit hallott ebből, mit nem, a szeme a pontra tapadt, mely bár lassan, de egyre nagyobb lett. Nem tudta, mért fájt most minden emlék. Fájt az, hogy valakit sosem szeretett, de annak makacsul a szerelmét magával elrabolta, és minden üres lett. Csak szabadulhatna az emlékektől, csak a hajó, a tenger és ő lenne csupán. A tengeren egy hajóroncs körvonalai bontakoztak ki. A karcsú hajó élelmet szállított valaha, a legelhagyatottabb helyen történt a szerencsétlenség; száz hajó közül kilencvenkilenc nyomban elsüllyedt volna, de ebben a víz nem hatolt be, elég az, ha teljesen használhatatlanná vált. A legénység távolból integetett a megmentő hajónak, melynek utasai együtt örvendtek a megmentett matrózokkal. Hosszú ideig senki sem vette észre, hogy egy ember hiányzik. Péter eltűnt, a nagy kavarodásban átment a megroncsolt hajóra. Mi vitte oda, mi marasztotta ott? A tenger imádata vagy az emberektől való futás? Ott ült egyedül a tengeri viharban, zengő napsütésben, mámorosán nézte a habokat. Vannak ilyenek közöttünk, ha nem ringatja is őket a Csendes-óceán végtelen hulláma, de ott vannak egy magányos hajóroncson, mint Péterünk; ők is egyedül, mind, mind egyedül; közöttünk, mégis egyedül. Miért mentek át a roncsolt hajóra? Talán az ő hibájuk, talán mi is tehetünk róla. 28 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
