Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Benkóczy György: ArvisuraIgazszólás
mint Attila honfoglalása idején Csepel lovászfejedelem. Árpád innen irányította tárkány- ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának területére. A kutatásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta. Árpád - mivel az eddigi két tárkány-látogatás alatt a kutakat mind kijelölték - újabb kijelölés szempontjából a tárkány irányítás központját Pécsre tette, mert Álmos biztosítani akarta a kevésbé lakott területek vízellátását is. Ugyanerre az időre Pam tárkányai kész kutakkal várták a honfoglalókat, és feladatuk volt még a sóellátás megszervezése. Pam tárkány-sámán ezen előkészületeket jelentette Jászvásáron Álmosnak.” A honfoglalás idejére önmegtartóztatást és házasodási tilalmat rendeltek el. A Magyar Törzsszövetségben létezett egy Öregek Tanácsa, amelynek rendelkezéseit kötelező volt megtartani. Ennek jelentette Madaj aranyasszony, hogy 192 rimalányt képeztek ki, és ebből 160 a nyolc tyűmen harcossal bevonult, míg 25 lány az átjárókban felállított tárkányoknál tartózkodik, a többiek pedig öreg és gyermek csoportoknál tevékenykedik. Rimalányaink vállalják a harcosok és védelmük alatt álló családtagok betegségük alatti gondozását. Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Öregek Tanácsát, hogy Kevevárban készült terveik alapján neki északon 3 tyumennel kell bevonulni, míg délen 4 tyumennel, de ő ezt nem helyesli. A népesség átköltözése a Keleti-Kárpátok hágóin és szorosain veszélytelen. A Tanács javaslatát elutasította. A bevonulás után Madej aranyasszony Pusztaszeren jelentette, hogy az átköltözés alatt 50 főnyi a veszteség. Az Álmos vezette délieknél a bolgár-besenyők támadásai miatt 4239 harcos és majdnem 3000 gyermek és öreg halt meg és 8346 ló pusztult el. A veszteség: 11586 lélek és 8346 ló pusztult el vagy maradt le. Az Arvisurákat Vászoly fiai, Endre, Béla és Levente mentették ki Keletre Szent István megsemmisítő rendelkezések elől juttatták el a baskírokhoz, majd ezek a manysikhoz megőrzésre. A két hatalmas kötet megjelenését - tudomásom szerint - eddig mély csend fogadta. De a róla alkotott felfogás, ha késik is, bizonyára elkövetkezik. 110 XII. évfolyam 2. szám—február
