Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Dávid Lajos: A szakmai együtthatásokról
(Vrf) íxahnuu ex^itt/ataAo/c/xó/ (L. Erdélyi Margit: Iskolai gond/olat/ok Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2000) L. Erdélyi Margit kiemelkedő szlovákiai magyar irodalompedagógus, irodalomteoretikus, drámaelméleti és módszertani szakíró, jelenleg a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Karának Finnugor Nyelvek Tanszékén dolgozik docensként, ahol a magyar nyelv és irodalom szakra, a tolmács- és (mü)fordítói professzióra készíti fel tanítványait. L. Erdélyi Margit tanári pályáját az alapiskolában kezdte, majd gimnáziumban, illetve pedagógiai szakközépiskolában folytatta. Innen lépett át a nyitrai főiskola - utóbb Konstantin Egyetem - Hungarisztika Tanszékére, ahol oktatóként majd később tanszékvezetőként is a magyar pedagógusképzés építését szorgalmazta hosszú éveken keresztül. A bölcsész-, illetve pedagógusképzés kulcsembereként nem csupán a magyar nyelv és irodalom szakra vonatkozó kutatóprogramokban vett részt, hanem az egyetemen működő Irodalmi és Esztétikai Kommunikáció Intézetében is tevékenykedett. Széleskörű tanári felkészültsége az óvodai neveléstől az egyetemi oktatásig terjed, s ez a tudása természetes és eredeti szakmai tekintéllyé avatja őt. Nem csupán diákjai, hanem sokan közülünk tudják róla, hogy emberként és tudóstanárként is elismert, akinek figyelme és gondolkodása középpontjában mindig ott volt és van az iskola, a diák. A múlt évben megjelent Iskolai gond/olat/ok című könyve olyan szakcikkgyüjtemény, amelyben az igényesebb tudnivalók is oldottabban jelennek meg az olvasó előtt. A kiadvány célja, hogy gyakorló és leendő pedagógusok vagy akár az értő és érdeklődő olvasó (például szülő) kezébe kerülve rávilágítson azokra a hibákra és melléfogásokra, amelyeket mindnyájan többször elkövetünk, s gyakran nem is tudatosítjuk azt. A szerző kifinomult érzékkel útmutatást is nyújt, s a hibák kijavítására ösztönöz. Az írások egy része a korábbi évek szakmai tapasztalatait szűri le, ezért is hiteles minden meglátása az iskola sokrétű gondjaira vonatkoztatva. Három fejezetben, három nagy tematikus egységben sorakoznak a kötetbe szerkesztett írások. Az első fejezetben (Móduszok, ha segíthetnek) jobbára a magyar nyelv és irodalom oktatásának módszertani kérdései merülnek fel, átfogva oktatási rendszerünk minden lépcsőjét az óvodától az egyetemig. A felvillantott problémakörök révén csupán sejtjük, mily sok a háttérismeret és mondanivaló, amely az adott írásokba nem férhetett bele. Ezúttal főleg a magyartanári tapasztalatok alapján világít rá a beszédmüvelés, a nyelvművelés olyan égető problémáira, amelyek a jövendő és gyakorló óvónőinket és tanítóinkat, tanárainkat egyaránt érintik. A versmondás esztétikájáról írva pedig nem csupán a pedagógus dolgát, gondját írja le, hanem az előadóművészet tiszteletére és elsajátítására is motivál. Az óralátogatásokon összegyűjtött „morzsák” olykor humoros, de legfőképpen bíráló leírásai könnyedebb hangvételük ellenére is igényességre szólítanak fel. Arra, hogy ne a „gyarlóság”, hanem a „méltóság” kerekedjen felül a mi szakmánkban. A hellyel-közzel sarkított jelenségek szemléletes bemutatása több odafigyelésre késztet mindannyiunkat . L. Erdélyi Margit könyvének minden lapjáról sugárzik a legkézenfekvőbb „iskolai gondolat”: tanulni kell, tanulni jó, a szellemi táplálék óriási érték. Nemcsak az óvónők, 102 XII. évfolyam 2. szám—február
