Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET Abkarovits Endre: 25 éves a Barozda, A Naplegendától a Hegedügáláig
minket Magyarországra, halálos bűnnek számított, hogy muzsikáltunk Lékai bíborosnak Esztergomban és találkoztunk Domokos Pál Péterrel Budapesten. A támadások különösen felerősödtek 1983-tól, miután a Szabad Európa ismertette a tevékenységünket. De ez már csak egy ürügy volt, mert a Barozda tevékenységének több olyan jellemzője volt, amely szálka volt a hatóság szemében már egy ideje. Ilyen volt az, hogy a Barozda nem csak saját táncházában játszott fontos szerepet, hanem az egész székelyföldi táncházmozgalom mozgatórugója volt közel tíz éven át, és saját - nem csak népzenei - műsoraival (koncertekkel is) turnézott egész Erdélyben, s maga mellé tudta vonni a szellemileg aktív fiatalokat. 1985-től minden műsorunkhoz bukaresti engedély kellett. Simó Jóska kiváló műsort állított össze Népek zenéje címmel. Ezzel, mert a magyar népzene mellett még más népek zenéje is volt benne, egy ideig még felléphettük. 1986-ban tartottuk utolsó önálló koncertünket. Még ugyanebben az évben egy bukaresti bizottság a repertoár, sőt az együttes nevének megváltoztatására szólítja fel vezetőnket. Ekkor a fiúk a kivándorlás mellett döntöttek. Svédországba mentek, s egy év múlva már újra együtt muzsikáltak. Nyilván mindenkiben felvetődik a kérdés, hogy a magyar kultúra iránt ennyire elkötelezett emberek miért nem Magyarországon igyekeztek letelepedni. 1986-ban még nem lehetett politikai okból Magyarországon letelepedési engedélyt kérni. Csak házasság, családegyesítés stb. esetén lehetett áttelepedni. Az én esetem más. Én még 1990-ig maradtam, de a kivándorlási kérelmem már 1989-ben be volt adva. El is bocsátottak napközi otthoni igazgatói állásomból 1989. decemberében. Az én férjem apai ágon erdélyi szász. így adott volt, hogy Németországba vándoroljunk ki. Hogyan sikerült tartaniuk a kapcsolatot a kilencvenes években, s milyen egyéb szereplésre kínálkozott lehetőség? Úgy tűnik, hangja semmit nem kopott az eltelt évek alatt! Sikerült néhányszor együtt fellépnem a Barozdával, akik Svédországban rendszeresen játszanak. (Ott még Harkó Csaba csatlakozott hozzájuk.) De ez csak azt jelenti, hogy az utóbbi tizenegy év alatt négy-öt alkalommal jártam ilyen célból Svédországban, a fiúk kétszer Németországban, s együtt Magyarországon két-három alkalommal. Az utóbbi években a Jánosi együttessel léptem fel évente néhány alkalommal, elkísértem őket külföldi turnéikra, de a millenniumi ünnepségeken is szerepeltünk. Németországban rendszeres fellépési lehetőségem nincs. Otthon természetesen gyakoriok. Magyarországon mostanában több népzenei lemezt is kiadtak CD-n az 1990 előtti felvételekből. Az erdélyi lemezeket már csak kevesen tudják lejátszani a régi lemezjátszókon. Nagyon jó lenne, ha azok az 1978 és 1984 között megjelent lemezek kaphatók lennének CD-n, nem beszélve más akkori rádiós és televíziós felvételekről, melyek soha sem kerültek lemezre. A Bodzafásoktól azt hallottam, hogy ez nem mindig egyszerű jogilag, ill. bizonyos felvételek meglétéről nincs biztos információjuk. Mi a helyzet a Barozda esetében? A mostani felvétel teljesen új anyag? Igen, korábbi lemezeinken nem játszottuk még ezeket a dalokat. A kurucdalok szerepeltek volna azon a lemezen, amit fel is vettünk 1984-ben és .Állapotomat jelentem” címmel jelent volna meg, de végül nem engedték kiadni. Úgy terveztük most a jubileumra készülve, hogy emellett az új anyag mellett készülne egy összeállítás a régi számokból, meg egy régizene lemez. Minderre most kevés volt az idő. Simó Jóska így is emberfölötti módon dolgozott, hogy ez az egy CD elkészüljön időben. Mi sem tudjuk pontosan, mi történt a régi televíziós felvételekkel, a rádiósok talán - legalábbis részben - megvannak szalagon. Az eredeti elképzelés szerint az emlékmüsoron régi felvételek bejátszására is sor kellett volna kerüljön. Sajnos, a romániai magyar televízió érdemben nem segített. 96 XII. évfolyam 2. szám—február
