Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET Abkarovits Endre: 25 éves a Barozda, A Naplegendától a Hegedügáláig
Valóban, a táncházunk beindulására 1977-ben került sor, ezért tévesen ezzel azonosítják a Barozda születésnapját. Én magam is abban az évben csatlakoztam az együtteshez, de a fiúk már 1976 őszén elkezdték a közös muzsikálást Csíkszeredában. Két alapító tag, Pávai István és Simó József, akik már régebben ismerték egymást, a kolozsvári egyetemi évek alatt fordultak a népzene felé. A diákrádióban játszandó zenéről más barátaikkal folytatott vitákban jutottak arra az elhatározásra, hogy archaikus népzenét kellene játszani. De ekkor még nem volt prímásuk! Hamarosan mindketten Csíkszeredában kaptak állást, ahol egy zenekari próba szünetében meghallották, hogy Bokor Imre csellóján gyimesi dallamokat próbálgat. Kiderült, hogy a híres gyimesi prímás, Zerkula János szomszédságában nőtt fel. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy álljon be közéjük. Engem, mint zsűritagok, egy kórusverseny alkalmával hallottak először, ahol szólót is énekeltem, s megkérdezték lennék-e az énekesük. Milyen zenei előképzettsége volt? Mit tudott akkortájt a népzenéről? Másodikos koromban kaptam egy hegedűt, mert édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy valamilyen hangszeren tanuljak meg játszani. Kilenc év hegedűtanulás közelebb hozott a zenéhez. Falun születtem, Madéfalván, így a népzenével hamar összetalálkoztam, de az a fajta újstílusú népzene nem volt rám olyan hatással, mint az, amivel a Barozdával való megismerkedés után találkoztam. Diákként még a rockzene, a Beatles, az Illés, Koncz Zsuzsa érdekelt, gimnáziumunk rock együttesében énekeltem. Viszont volt több olyan élményem, ami, ha nem is volt mindig kifejezetten népzenei, de egyengette a hozzá vezető utat. Ilyen volt az irodalmi színpadunk Bartók emlékműsora, ahol Bartók gyűjtést énekeltem, vagy az óvónőképző kamarakórusában Kodály, Bartók, Birtalan József feldolgozásokat. Fontos pillanat volt az a magyar irodalom óra, amikor azt a Sebő lemezt hallgattuk meg, melynek egyik oldalán megzenésített versek voltak, a másikon népdalok. Különleges hangulattal, valami addig nem ismert módon, csodálatos egyszerűségével köszönt innen vissza a népdal. Talán nem véletlen, hogy a Barozdának az innen tanult Kerek a szőlő levelé-vel mutatkoztam be. Az archaikus népzenével azonban csak a Barozda segítségével ismerkedtem meg. Nagy szerencsém volt, mert ők mind kitűnően képzett zenészek voltak már, kiforrott népzenei elképzelésekkel, mikor hozzájuk kerültem. Egyáltalán, hogyan ért le Csíkba a táncházmozgalom? Volt itt a táncháznak hagyománya? Arra vonatkozóan ellentmondásos visszaemlékezéseket hallottam, hogy az erdélyi városi táncházak kialakulására milyen hatással volt a Magyarországon öt évvel korábban beindult táncházmozgalom. Valamikor Csíkban is voltak a székihez hasonló falusi táncházak, de ezek már csak az idősek emlékében éltek a hetvenes évekre. Csíkszeredában 1977 őszén mi indítottuk el a táncházat. Ez volt az első székelyföldi táncház. Kolozsváron már tavasszal beindult a Bodzafáé. Rengeteget jártunk egymáshoz. Akkor valami hihetetlen fanatizmus munkált bennünk, annyira intenzív volt a gyűjtés, tanulás, zenélés, s az ezekkel járó utazgatás, hogy az ma már szinte elképzelhetetlen. Azt nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk volna a magyarországi táncházmozgalomról. Személyesen egy hír erejéig hallottam egy székesfehérvári tánctáborról, ahová iskolatársam, Hajdú Zoltán Halmos Béla és Sebő Ferenc révén jutott el, s nagy lelkesedéssel számolt be róla. de táncházunkat magunk indítottuk el. Sem közvetlen kapcsolatról, sem más hatásról nem tudok. De úgy tudom, itt is széki táncokkal indítottak, akárcsak a magyarországiak. Ez teljesen a véletlen müve, vagy ugyanazokon az ösvényeken jártak, ugyanazok a személyek, például Kallós Zoltán, igazították útba az erdélyi táncházasokat is, mint a magyarországiakat ? 94 XII. évfolyam 2. szám—február
