Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - H. Barbócz Ildikó: „Minden egész eltörött”

A „Bizarr bazilika” alliteráló címével hívja fel magára a figyelmet. A „Techno- tükör"-bm egy épület összetört darabjai láthatók egy gépháztetőn. Azt is üzenheti ez a kép, hogy álljunk meg egy pillanatra; elgépiesedett vonásainkat próbáljuk újra emberivé varázsolni, ne váljunk a techno-őrület rabjaivá. Válasszuk inkább a csendet, keressük a nyugalmat talán a Tátra lábainál. Elmerenghetünk a hullámok játékában, és szembe is nézhetünk önmagunkkal. József Attilával vallom: „Hiába fiirösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat. ”

A magával ragadó legszebb tükröződés talán „A szuzafon varázsa. ” A terembe lépve ez vonja legjobban magára a figyelmet. A hangszer aranyló testén tükröződő Minorita-templom szépsége megduplázódik, megerősítvén a tér amúgy is bámulatba ejtő arculatát.

Nem véletlenül hagytam utoljára az eddig már több díjban is részesült alkotó „Összetörve” c. fotóját. Sajnos nap mint nap láthatjuk nyomát környezetünkben a terjedő vandalizmusnak. Ez a kép akár erről is szólhatna. De ha létezik a fotósok világában is a költői ars poetica, akkor ezt annak tenném meg. Ennek a kiállításnak mottójául mindenképp. Az üvegcserepek karcosságukkal Ady-sorokat hívnak elő az emlékezetből: „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött. ” Szétesetten, darabokban hever már minden: az „Egész”, a „láng”, a „szerelem”. Félelmet keltőén hullanak az értékek, omlanak le épületek, sekélyesednek az emberi kapcsolatok. E tragikus felismerés készteti az embert a világ megóvására, a szándékra, hogy hitvallása legyen: „csakféltsd, /hogy el ne merüljön, / csak vigyázzad, / hogy miránk ne dűljön, / csak őrizd, / hogy örökre el ne tűnjön: / mert ez az élet,/mert ez a szerelem — porcelánhold!” ( H. Barbócz Ildikó: Porcelánhold)

Új Hevesi Napló

91