Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A Baloldali Riporter
(£fäzqdo/na OÁ Cfya/o/da/i (Jof^io^er „El nem kötelezett, független szellemiségű” (értsd: volt MSZMP-s) riporter ül a stúdióban és faggat. Mikor kit. El nem kötelezettségét kitűző gyanánt hordja büszkeségtől (olykor gőgtől) duzzadó kebelén, mintegy címkézve van. Címkéje olyan, mint hajdanán kiváló káderlapja: messziről virít, hogy ő a jó elvtárs. Hogy ezt honnan tudni? A riportalanyhoz való viszonyulásából. Mikor baloldali politikust, közszereplőt faggat, udvarias és nyájas, szinte hétrét görnyed az igyekezettől. Tekintete fel-felcsillan a neki tetsző válaszok hallatán, ezzel nyugtázza, hogy ő nemcsak lojális, hanem értékeli is alanyát. Kérdéseit szolgalelkűen teszi fel, és ugyanúgy fogadja a rájuk kapott válaszokat. Ő aztán mindenkinél jobban... ő mindenkinél fürgébben... mindenkinél alaposabban... ő a legek lege, ha még nem tudná valaki. Ellenben, ha jobboldali a riportalany, tekintete szigorúvá keményedik, a válaszokat kritikusan fogadja, felhúzott szemöldökkel, alulról felfelé mereven nézve. Ez az a bizonyos ejnye-bejnye, meg nahát ilyet, illetve én-aztán-kételkedem-mindenben-amit-Ön-mond tekintet, mely a jobboldali értékeknek jár ki, melyeket ő valójában megvet, csak hát... van olyan toleráns, hogy ezt a véleményét nem juttatja kifejezésre... Ilyenkor a szerkesztői szempontok a döntőek, nem pedig az, amit az alany mond. Ha egyéni véleményt nyilvánít, gyorsan beléfojtja a szót, ha értékeket emleget, fumigálja, ha visszautasítja a rágalmakat, Baloldali Riporter szemrebbenés nélkül elismétli azokat (ismétlés a tudás anyja), és a védekezést meg se hallgatja. A cáfolatot úgy veszi, mintha az megerősítené az általa terjesztendő koholmányokat, és diadalmas mosollyal az arcán igyekszik egyhuzamban dominálni a terepen és a nézők tudatában. Talán van, akiket lehengerel (célja ez), ám még többen vannak olyanok, akiket viszolyogtat. Soha nem arról beszélget, amiről szó van, ő nem! Ő folyton bizonyítani akar. S hogy mit? Hát legelőször is azt, hogy ő mennyire okos. Hogy ítéletei tévedhetetlenek. Hogy alanya ezzel szemben mennyire tudatlan vagy alacsonyabb rendű nála és azoknál, akik azonos nézeteket vallanak vele. És hogy ő lojális azokhoz, akiknek mindent köszönhet, és akiket istenként tisztel. S hogy a nyilvánosság előtt „alkotott” inteijúi milyenek? Koncepciómentesek. Túlteng viszont bennük a sok prekoncepció. Globális, azaz átfogó szemlélet nincs, viszont előszeretettel tobzódik a részletkérdésekben, melyeket óriásira nagyít fel, azaz bolhából elefántot csinál. Róla aztán nem lehet elmondani, hogy kicsire nem adunk... Ő csak arra ad. A nagy problémák talán azért nem számítanak neki, mert azokat úgyse tudja megoldani, ezért másokról se tételezi fel, hogy képesek volnának rá. Baloldali Riporter mégis nagyra tartja - saját magát. Ő egy elitszakma képviselője, mely fölötte áll bármely közjogi méltóságnak. Ő hozzájuk is leereszkedik, lekezeli és lekicsinyli őket, neki aztán senki ne dumáljon, tudja ő, honnan szalajtották ezeket... Mindenki gyanús neki, aki nem bírt a kis vörös tagkönyvvel és az övéhez hasonló kitűnő minősítéssel. Hogy ezen mások mosolyognának? Ugyan kérem...! Hogy jönnének ahhoz?! Ki adott nekik arra engedélyt?! Baloldali Riporter csak száguld a neki kijelölt terepen, akár Kajla Bölény az országúton, és tarol. Hogy meddig? Nyilván az első élesebb kanyarig, melynek csak azért is be akarja bizonyítani, hogy maga alá tudja rendelni, ővele ugyan ne okoskodjon egy ilyen kis... 82 XII. évfolyam 2. szám—február
