Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Megkésett tiszteletadás Bárdos Lajos előtt II
Csernicky Dénes Cf^/^^í-Á'Aíe/t faxte/e/addá Cdctárdos JQa^oá edó'fí II. KARMESTER. Ha csak tehetem, kimegyek sírjához a Farkasréti temetőbe. Emberi és zenei nagyságához méltó síremléket emeltek hamvai fölé. Ezen az álló síremléken van egy relief legfelül, amely karmesteri pálcát tartó kezet ábrázol. Ezeket a vezénylő kezeket tartotta az emlékezet a legfontosabbnak, ezeket tartotta a halhatatlan halott élete legmarkánsabb sajátjának. Tanított, magyarázott, beszélgetett velünk, de soha egy szóval sem említette a vezénylést, a vezénylés lélektanát, ahogy avatott vagy avatatlan emberek szerényen vagy nagyképűen beszélnek róla. Ő soha. Tudtuk, hogy nagy karmester. Tudtuk, hogy a MÁTYÁS-TEMPLOM énekkarát vezeti. Mi, fiatalok is elmentünk meghallgatni, és ámultunk-bámultunk. De ő soha egy szóval sem említette. Mint főiskolásnak, nekem is kötelező volt az énekkari gyakorlat. Tagja is voltam a Zeneművészeti Főiskola énekkarának és a Budapesti Kórusnak is. így aktívan részt vettem sok énekkari hangversenyen mint kórustag. Ezeken néhányszor Bárdos vezényelt. Most, mikor annyi idő után visszagondolok rá, most látom csak teljesen tisztán márványtömb egyéniségét, azt a mérhetetlen nagy tudást, azt a magávalragadó személyiséget, ami egy névben foglalható össze: BÁRDOS. De ő a vezénylésről nem szólt soha egy szót sem. Pedig több nemzedék nőtt fel az ő GYAKORLATI útmutatásain. Pl. kis mozdulatokkal vezényeljünk, mert nagy mozdulatokkal a karmester átveszi a kórustól a nehézségeket és a munkát. Pl. mindig tiszták és jólöltözöttek legyünk. Pl. halkan, de határozottan beszéljünk. Ha ordítozunk, egy idő után nem figyel ránk senki. És még számtalan döntő fontosságú apróság, de ezeken az apróságokon múlik a karmester jó vagy rossz viszonya a kórushoz... Egy alkalommal Kodály BUDAVÁRI TE DEUM-át vezényelte. Már nem tudom, milyen alkalommal, de jeles ünnepnek kellett lennie, mert számos kórust hívtak meg. Próba a Zeneakadémia nagytermének pódiumán. A kórusok jöttek, mi ismerkedtünk. Nagy kavarodás, csivitelés. Hirtelen felharsan a Kodály-művet bevezető fortissimo trombitaszóló. Mi kapkodtunk a kotta után, de a bevezető trombitaszóló után Bárdos leintette a zenekart, a karmesteri dobogón elegánsan meghajolt és mosolyogva ezt mondta:- Ezzel a harsonával üdvözlöm és köszöntőm az énekkart! Hát csoda, hogy tűzbe mentünk érte? ZENETUDÓS. Kezemben tartok egy könyvet. Címe: ZENEELMÉLET, STÍLUSELEMZÉS A Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából tartott zenetudományi konferencia anyaga. Ez annyit jelent, hogy Bárdos Lajost, a ZENETUDÓST, megannyi működési területe mellett a zenetudósok tiszteletreméltó társasága arra méltatta, hogy 75. születésnapja tiszteletére egész napos rendezvényt tartott. Ezen a konferencián tíz elismert tudós tartott előadást különböző zenei témákról. Erről könyvet adtak ki Bárdos Lajos zenetudós tiszteletére. Ez a könyv 1977-ben jelent meg. Egy évvel előtte ugyancsak 76 XII. évfolyam 2. szám—február
