Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények„Csángliából”
Tőlük tudtam meg, hogy kedves egri ismerőseim lánya Sz. Adrienn, aki nagy „Moldva-járó” és akit csak hallomásból ismertem, este ott táncolt előttem a táncházban. Csak éppen nem tudtunk egymásról! Remélem, a videofelvételen rajta lesz! Ez a fiatal lány is „megér egy misét”. A debreceni KLTE francia-latin szakos hallgatója, aki az Újkígyósi Népfőiskola vezetőjének, Harangozó Imrének hatására „fertőződött” meg a moldvai magyarság kultúrájának szeretetével. Tánctáborokban vett részt, dalokat gyűjtött, megtanult énekelni, szőni. Harangozó Imre néprajzi tárgyú előadásain a saját maga gyűjtötte csángómagyar népdalokat énekli. Miközben a budapestiekkel beszélgettünk, egy magyar rendszámú Opel Astra állt meg a táncterem előtt. Utasai T. László építészmérnök (már nyugdíjas korúan magyar őstörténetet kutat, mint a miskolci Bölcsész Egyesület hallgatója) és L. Sándor villamosmérnök, mindketten biatorbágyiak. Elmondásuk szerint azért jöttek, hogy bejárják Moldvát és megismerjék a csángóság kultúráját. Előző este érkeztek Somoskára, de nem találták otthon a szállásadókat. Az utcabeliek a Magyar Házba küldték őket. Elég messze van a központtól, de nagyon szép innen a kilátás a Szeret folyóra. Bár a ház félkész állapotban van, óriási előnye minden szálláslehetőséggel szemben, hogy folyóvíz, mosdó és angol WC van. Mivel közben elfogyott a Szeret-Klézse Alapítvány pénze, zuhanyozóra már nem tellett. Az itteni körülményeket megismerve honfitársaim mégis igen örültek, hogy itt kaptak szállást. Úgy éreztem, hogy kapóra jöttek, mert Péter nem tudott másik autót keríteni. A megismerkedés után elmondtam a gondomat nekik, ők pedig felajánlották, hogy a csomagjaimmal együtt elszállítanak Somoskára. Útközben elmondták, hogy nincs kötött programjuk, de helyismeretük sem. Nagyon örülnének annak, ha segítenék nekik és útitársuk lennék. Én a második hete itt levő, helyi kapcsolatokkal rendelkező magabiztosságával ajánlottam fel viszont a segítségemet. így megszűnt a külső-rekecsini bezártságom. Nem kellett már ezután sok-sok kilométert gyalogolnom azért hogy eljussak Somoskára, Klézsére majd vissza Rekecsinbe. Még aznap összeismerkedtek somoskai vendéglátóimmal, akik ebéddel kínálták őket. Férfiember számára ez nem akármilyen gesztus, hiszen Bákó kivételével sehol nincs egy étterem vagy szálloda és ők már nagyon vágytak egy kis levesre, főtt ételre, ahogy mondták. Még aznap elvittek a Magyar Házba, ahol beszéltem a fiatal Mester Lászlóval - aki Gyimesből jött ide magyar nyelvet tanítani - és Csicsó Antallal, aki nyugdíjon túl is tanít. Tőlük tudtam meg, hogy Klézsén tanít még egy bérelt épületben a székely Hegyeli Attila is, aki a kolozsvári egyetemen szerezte magyartanári diplomáját. Ő lesz az ősszel induló kilenc magyar nyelvet oktató iskola szakmai irányítója, tanfelügyelője. A fiatal tanár körbevitt az épületben. A földszinten található a tanterem, a tanári szoba, a konyha, két vécé, mosdó, az emeleten már lakható a vendégszoba, bár a lépcsőnek korlátja még nincs. A többi helyiség még befejezésre vár. Az előtérben van elhelyezve a két Pihenő 74 XII. évfolyam 2. szám—február
