Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖZÉLET - Lelkes Miklós: Gondolatok, aforizmák
Gonbötatok, aforizmák ígéretekre már érett, de tettekre még nem. A tett hatása sokszor a tettet ígérőt döbbenti meg leginkább. Irigy ember ott is talál irigyelnivalót, ahol ilyen nincs. Ha valakinek van lakása, még nem biztos, hogy otthona is. A kettő nem mindig ugyanaz. Azt a szót, hogy cigány, ma már nem illik használni. Helyette kitalálták, hogy romát kell mondani, mert az előbbihez a köznyelvben kedvezőtlen előítéletek, megkülönböztetések társulnak. Nos, a vén cigány vonójára, mire jó ez?! Annál inkább is nevetséges, mert a régi kedvezőtlen előítéletek egy pillanat alatt a roma szóhoz is hozzátapadtak, mint légypapírhoz a legyek. Nem a szavakat, hanem a mögöttük levő tartalmat kellene kedvező irányban megváltoztatni. Szavakon olykor hiába lovagolunk, akár mi, akár a cigányból romává avanzsáltak. Kiöntötte a gyereket, a piszkos fürdővíz maradt. Sokkal kevesebbet kellene Terrorista Pista „személyiségi jogaival” törődni, és sokkal többet azok személyiségi jogaival, akiknek életét fenyegeti. A világot megrázó terrorista események 2001 szeptemberében az USA-ban: nem lehet eléggé erős szavakkal elítélni az ilyen embertelen tetteket. Helyes, ha az USA vezetése megkeresi és szigorúan megbünteti a bűnösöket. A fél világ erről szónokol. Az orosz elnök ennek örül - kevésbé éri majd bírálat a csecsen-ügyben. Izrael vezetése örül: szintén kevesebb kifogásra számít korántsem kifogásolhatatlan „ellenválaszainál”. Ámde érdemes volna az USA vezetésének nem csupán a terrorizmust, hanem - hasonlóan kritikus szemmel - saját nemzetközi politikáját, tetteit is áttekintenie. Lehet, sokaknak nem tetszik majd, mégis megjegyzem? A gondolkodó ember előtt világos, hogy ezt a terrorakciót nem csupán a terroristák és támogatóik csinálták, hanem az USA hivatalos külpolitikája is. Az is előfordul, hogy valaki a „megélhetési bűnözéséből” nem csupán szerényen él-éldegél, hanem ugyancsak nagy lábon él. Márpedig túlzás, ami túlzás! Tyúklopással kezdte, nyakában vastag aranylánccal, selyempaplanos ágyban végezte. Kettős életet él, de mindkettőben az ördöggel cimborái. Nagy karrierhez sokszor az is elég, ha felismerik: nincs egyetlen önálló és épkézláb gondolata sem, ezért számukra arra a posztra éppen ő a megfelelő ember. 70 XII. évfolyam 2. szám—február
