Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: A nyelvi gazdaságosságról
árnyaltság a lényeges. A két szélső pólus szinte a titkok birodalmába tartozik. Én mégis furcsa módon a rosszakról beszéltem, olyanokról, akik létgyökereinket metszegetik felelőtlenül vagy előre megfontolt szándékkal vagdossák, ezért jó volna megnevezni őket. Méltók-e arra, hogy anyanyelvűnk kapcsán itt most ők is felsorakozzanak? Nem hiszem. Megnevezik ők magukat kéretlenül is. Hívatlan prókátorok ők. Jelen esetünkben is névsor is kellene, de vannak személyiségi jogok, érzékenységek és egyirányúsított lehetőségek. Ezért a ,jog” nyelvére áttérve csak azt mondom, hogy a támadóim kitalált személyek. Eddig még nem létező, de elképzelhető veszélyre akarom felhívni a figyelmet, és kinek nem inge, ne vegye magára. Nyelvünk poklából térjünk a mesék birodalmába. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Ebben az erdőben furcsa sugárzás érte a kakukkok fejét: megváltozott az eddigi programjuk. Nem volt elég az, hogy eddigi viselkedésükkel bajt okoztak bizonyos madaraknak. Miután a fészekből kirepültek, egykori szüleik ellen fordultak. Ennek súlyos következménye lett, és senki se értette, hogy mindez csak valami titkos kór vagy valamilyen magasabb terv alapján történt... Rém-mesék köd-alakjai kielevenednek. Látom, bizony most is látom a felemelt karokat, de nem félek az ütésektől, mert már kaptam jó néhányat: nyelvemre sújtó minden egyes dorong belém is hasít. A nagy csapkolódók nem fogják fel, hogy önmagukat is verik, magukra is ütnek. Bizony mondom, sajnálom őket. Q/'é nydw Gazdagság és gazdaságosság - nyelvünknek mindkettő sajátja. Amíg a gazdagság azt jelenti, hogy ugyanazt a gondolatot igen sokféleképpen tudjuk kifejezni: más szavakkal, más nyelvtani szerkezetekkel és más stílusban, addig a gazdaságosság arra utal, hogy fogalmazásunkban a tömörségre törekszünk, kerüljük a semmitmondó, üres szavakat, töltelékelemeket. Ha általánosságban szólunk a nyelvi tömörségről, akkor először is le kell szögeznünk: van, amikor helyénvaló, van, amikor nem. Az egyik különbség a beszélt és az írott nyelv között éppen ebben rejlik. írásbeli szövegekre sokkal inkább jellemző a gazdaságosság, mint a beszélgetésekre. Ez érthető is, hiszen a szóbeli közlések megfogalmazása nem lehet olyan feszes, egy-egy mondatba nem süríthetünk annyi információt, mint az írásos műfajok esetében. A hallgató, befogadó figyelme ugyanis elelkalandozik, ezért szükség van az ismétlésekre, a nyomatékosítás legkülönfélébb eszközeire, valamint a feszült figyelmet pihenni engedő töltelékelemre. De a beszélő számára is szükséges bizonyos nyelvi lazítás, hogy közben gondolkodni tudjon. Éppen ezért nem ritkák szóban az efféle időnyerő, időhúzó mondatkezdések: Szóval az én véleményem erről a kérdésről az, hogy... - Amit hozzá akarok tenni az előbb elhangzottakhoz... - Meg kell mondanom őszintén... Ezek a fordulatok nem viszik előbbre a Új Hevesi Napló 43
