Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai
(Kínálja a fuvarost) Egyék csak! Finom ez a szalonna. Még a tavalyi vágásból való. Egy kicsit avas, de jó húsos... Egy kis fenyővizet! Előtte jól fog esni bizonyára... FUVAROS: Nem mondom, megéheztünk, mert sietve jövénk, hogy még kapuzárás előtt bejussunk a falak mögé. Különben kívül tölthettük volna az éjszakát! APÁCZAINÉ: (Miközben Jancsikával foglalatoskodik) Mit mond az a jóember? APÁCZAI: Itt az a törvény, kedvesem, hogy aki az esti kürtszó után egy fertály órával nem jön be a városfalak mögé, az kinnreked. Felhúzzák a vizesárkok hídjait, a kapukat becsukják, s a hajnali harangszóig a városból se ki, se be nem mehet egy lélek se. SÁRA NÉNI: (időközben tölt egy mázas pohárba a pálinkából, s visz a fuvarosnak) Bizony, leikecském, ez itt így van. A fejedelem szigorú ember. FUVAROS? (Felhajtja a pálinkát) Jó egészségükre mindnyájuknak! (Krákog egy kicsit) No, akkor én megyek is, hogy megtaláljam az emberemet. SÁRA NÉNI: (ijedten) hát a szalonnával mi lesz!? FUVAROS: Azt már csak úgy köröm közt, ha meg nem sértem vele (Elveszi a kenyeret, s vág hozzá a szalonnából, majd meggondolja, és a nagyobbik darabot veszi el) Ahogy nézem, magiknak az is elég lesz! SÁRA NÉNI: Hallja-é! A lovai is szalonnán élnek? FUVAROS? Együtt dolgoztunk, együtt is együnk! (Indul kifelé) APÁCZAI: Hát az alkudott bér? FUVAROS: Ha nem esnék nehezére a tekintetes úrnak, azt is magammal vinném. APÁCZAI: Megszolgálta becsülettel. (Pénzt számol a fuvaros kezébe) FUVAROS: Akkor hát nyugodalmas jóéjszakát mindnyájuknak! (El.) APÁCZAI: Ezen is túlestünk szerencsésen (körülnéz). Itthon vagyunk. (Közben Sára néni bemegy a házba.) Ide volt vágyásom, látod, kedvesem. Nézd, mily áldott e föld! Micsoda temérdek nagy fákat nevel! Zöld pázsitja szinte simogatja a lábam. Nézd ezt a diófát! Mily kicsinyke gyümölcsből nő ilyen teméntelen fává, s ad menedéket a tűző nap elől, s enyhet... (Hirtelen észreveszi, hogy Aletta szomorúan ül). Hát te miért lógatod az orrod? APÁCZAINÉ: (Szomorúan) Arra gondoltam, korai volt még eljövetelünk. A könyved nyomtatásával is előbbre lennél, ha ott mindjárást kézbe kaphatnád a nyomtatóból a javításra váró nyelveket... És Jánoskát is megtörte az út... Sokat nyügösködik... Legalább még egy esztendőt várhattunk volna... APÁCZAI: (Hozzámegy, megsimogatja) Tudod, hogy Csulai püspök uram már sürgette a hazatérésünket. Az útra küldött forintokat is jórészt elemésztette a nyomtatási költség. Ha tovább maradunk, alig jutott volna belőle kocsipénzre. így is sokáig odáztuk az indulást. (Vidáman) Jancsika pedig, meglásd, megerősödik itt a keményebb levegőn, s neked is jót fog tenni. APÁCZAINÁÉ: (Szepegve) Nemcsak ez bánt. Otthagytuk apám nagy házát, gondolván, hogy itt majd a professzor úrnak kijáró házban fogunk lakni, mint az utrechti professzorok! S íme, egy roskatag faház lesz a lakásunk! Abban is egy szobácska! APÁCZAI: (Megütközve) Miért? Hiszen ez nagyon otthonos! APÁCZAINÉ: (Kissé dühösen) Neked, aki ilyenhez vagy szokva! Olyan kicsi az ajtaja, ablaka, hogy nappal is mécsest kell gyújtani, ha látni akarsz! És hol a víz főzéshez, mosáshoz, fürösztéshez!? APÁCZAI: Hoz a szekeres mindennap friss vizet a Marosról. Sára néni majd rendel. APÁCZAINÉ: És hogy férünk meg benne? Tudod, hogy beteges vagy. Neked nálunk Utrechtben külön hálókamrád volt, hogy ha elér a köhögés, ne zavard Jánoska Új Hevesi Napló 19
