Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Katona Kálmán: Hazafelé - Abonyi Mária: piros simulás
y^oatona dftpaxafe/é és fordul kifordul befelé Húzza kezét mióta is érdes mióta mossa kezét ebben a szféra-lavórban a fényben Köhögés csillagpor-hajnalú mondatok zizegnek róla Tintakék szeméből bánatot hullat a kútba időnként szürkületkor léptei tétovasága Tar diófa-árnyak ívén sárba fagyott betonélet látod ássa a holdfény a kertet Mióta is keserű ízek a szélben január kétezer kétezeregy Vége felé hazajöttem hazamentem mikor mióta is bíbor tollak királykék pihék alkonyodik Az a sebzett holnap haraggal zuhan a kertre szitok-szilánkok körme alatt Lassul az örvény sorsa vödör merülése ahogy túlcsurran a víz Plasztik flakonban tényszerű s kommersz az ínség fiam teherautók úsznak a Bükkben halkan súlytalanul égi sofőrök soforbundák hó benzin és fenyőtűszagában Rejtőzködő gyerekarcok mintha felkapaszkodhatna Bárki bármikor újra és újra és újra és újra és újra kerítés drótszövetén túl Nyirkos kutyaorrú csendben fuss el a dombokig visszatalálsz de a szőlőtőkék S fóliafalú szín pereméhez igazodva a dérben Bíbor pihék királykék tollak a felhők alkonyodik és alkonyodik. gyöngyöket fűzök, piros gyöngyöket szádon piros fények cikáznak a göndörség piros simulássá feszül melleden kezed mozdul, görgetve gyöngyszemeket bennük arcod hevét látom Qs4>Aoni/i 16 XII. évfolyam 2. szám—február
