Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Posztolók, Nem mondhatom, hogy nincsen
em nun kisüt a szívem mint a nap az én egem a te szemed vagyok hogy szerethesselek taposs ösvényt a szívemen a sötétséghez nincs közöm ami nem te vagy kilököm magamból az csupán salak vágyam hogy egy legyek veled mint megriadt őz elszalad előlem minden pillanat ó jaj az élet csak rövid gyertya gyorsan leég tövig de én ragyogok mint a nap mielőtt lemegy mert te vagy horgodon vergődöm Uram hogy így kell lenni ennek így vagyunk folyódban annyian ki fönnakad ki elúszik de végül rajtaveszt az is ki haladékot nyert ugyan és elkerülte még csalid s úszkál a mélyben boldogan hol zöld hínár lobog sötét árnyékot vetve s nyög a víz amint haltest hasítja szét a mélység csöndben dolgozik szétpattan néhány buborék a felszínen hol fény vakít Új Hevesi Napló 15
