Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos:n Bükkaljai ösvényeken XLIV

Drága, jó felesége minden olyan napon, amikor ö nincs szolgálatban, hoz neki néhány üveg sört, mert a kocsmába ő be nem lép. Elvből. Mert oda csak a részegesek járnak. Nem pedig a buszsofőrök. S főleg nem a vadászok.

Sör tehát biztosan van, hús is, ami még fontosabb, tejföl is és tárkony is. Semmi akadálya hát annak, hogy a család vacsora közben dicsérgethesse ügyességét, nem mindennapi, sőt párját ritkító vadász- és szakácstehetségét.- No, meg István barátomék sem maradnak éhen - tette hozzá gondolatban, s most már biztos volt benne, hogy helyesen cselekedett.

A bolt eladóterét egy felhúzható üvegablakos közfal választja el az irodától. Frissen főzött tejszínhabos kávét készítenek is Pistáék annak, aki kér, no meg innét osztják a feleseket itt a néhány, rendszeresen idejáró falusi szomjazónak. Ez olyan nem hivatalos szolgáltatása a boltnak. Amíg a kávét kavargatják, s élvezettel iszogatják a kevertet vagy a barackpálinkát, addig is elmondhatják ügyes-bajos dolgaikat is. És szívesen mesélik, mert Istvánék szívesen meghallgatják.

Tudnak is mindent, ami a faluban történik.

Hogy ki kivel, mikor és hol. Legyen az eljegyzés, gyermekáldás, új autó, disznóölés, bérmálkozás vagy elvonókúra.

Gáspár felesége, Kató érkezik egy kosár üres sörösüveggel.- Készítsél már egy habosat, Pannika! - szól oda Pista feleségének, aki már libben is az irodába, hogy készítse a kávét. A tejszínhabra pici fahéjat szór, és már hozza is gusztusos, szép csészében.- De finom! Ez a csöppnyi fahéj, hogy megbolondítja! De a Pistim föztje is fenséges volt tegnap. Még ma is azt esszük, ha megjön délután a szolgálatból. Főnök úr! - fordul most Istvánhoz -, neked meg azt üzeni, jobban mondva azt kéri tőled, hogy ugoijál már ki valami kukoricához, s nézzed már meg, hogy az éjjel voltak-e disznók ott. Ti tudjátok, hogy hol van az, vagy mit tudom én, hogy mit jelent ez, de ezt mondta nekem a párom, hát így mondom én is.- Tudjuk, tudjuk, Értem én, hogy mire gondolt. Ha meghozzák a friss kenyeret, és kipakolom utána kiszaladok. Mondd meg az uradnak, hogy a szokott időben várom, legyen itt, és megyünk.

Új Hevesi Napló

11