Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - L. Erdélyi Margit: Az irodalom kontinuitásának vetületei
harmadik tényező, a befogadó is kulcshelyzetben van, majd a továbbiakban kifejti, hogy a műalkotás tartalmi és formai értékei az olvasással/az elolvasással szereznek valódi „létérvényt”. Az irodalom kontinuitása alapszempontnak számít az irodalomtudományi vizsgálódásokban, különösképpen ha hiteles következtetéseket kívánunk levonni, vagy modellértékű értelmezéseket szándékozunk kivitelezni. Ezért mindig folyamatában, fejlődésében, a múltbeli és jelen idejű értékek ismeretében vizsgálandó a mű, akár hagyományos értelemben vett irodalmi szövegről van szó, akár az audiovizuális kommunikáció formáinak nyelvi-irodalmi anyagát vesszük górcső alá. Századunk második felének alkotásait s ezek interpretációit az irodalom, ill. művészetek nyitottsága, átjárhatósága jellemzi, s ez a tényező tulajdonképpen az „írott szöveg” visszaszorítását eredményezte. A műfaj-modellek viszonylagossága s a számítógép megjelenése az irodalom felségterületein merész újításokat hozott. Sok kísérletnek, extremitásnak, egyéni megoldásnak vagyunk tanúi (lásd csak a szerző által többször említett párizsi Magyar Műhely törekvéseit; a happening, a performance, a komputerrel generált szövegalkotásokat stb.). A tudományos munka nem diktátumként, hanem a figyelemkeltés célzatával értelmezi a következő mondatot: a megváltozott műalkotásgenezisek törvényszerűen módosítják az irodalomolvasatot, a műalkotás-értelmezést. Ennek a gondolatnak részletes megvilágítása s egyben megerősítése jelenitődik meg a „Motívumok világában” című második fejezetben, amelyben az irodalomtörténész igényesen, történeti/elméleti szempontból, és pragmatikus célzattal elemzi s értékeli az irodalom megújulásának konkrét művekben kivitelezett jelenségeit. Az irodalom- és müvészetértők némi érlelő várakozás után szívesen fogadják az újszerű megoldásokat, szívesen fordulnak a formabontó költők felé. így történt a szerző által említett 1982-ben megjelent Ver(s)ziók, Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában című antológia esetében is. A vizuális szövegek sajátos (játékos) tipográfiai eszközökkel történő megjelenítése; az anyagok, színek, formák, alak(zat)ok, változatos érvényesítése; - a képzőművészet általi motivációk újszerűségük ellenére is mind tudatos hagyományhordozók. A kibővült formarendszer és a lehetőségek kombinációi azonban (mint az akusztikus versek, jel-, rajz- ábra-versek, gépversek, a kollázsolt és montázsolt szövegek, az egyéb művészetek jelrendszerének beépítése az irodalomba;) az irodalomfogalom határtalanságának képzetét eredményezik, s a különféle szempontú recepciók horizontját is tágítják. Alabán Ferenc tanulmánya körültekintően láttatja a problémakört, befogja irodalomtörténetileg - ha vázlatosan is - azokat a gócokat, ahol a magyar vizuális, illetve avantgárd irodalom jelentősét hozott létre, vagy lényeges motiváltságot nyert. Utalásai a reneszánsz korával kezdődően (Janus Pannonius, Balassi Bálint, Szenczi Molnár Albert) majd a barokk felvirágzásáról szólva, végül a huszadik századi törekvéseket követik nyomon. Kassák Lajos alkotói személyisége, Párizs hatása, a Magyar Műhely folyóirat funkciója, Nagy Pál elméleti összefoglalásai; azon kívül Papp Tibor, Vitéz György és mások elemzései mutatják fel a sajátosan egyedi/egyéni tartalmiformai kreációkat, összefogva pedig az avantgárd müvészetesztétikai értékrendjét. Értekezéseik több esetben érintik a posztmodern szemléleti és szövegalkotói eljárásait is. Konklúzióikból kiderül, hogy napjainkban észrevehetően elhatárolható két jelenség, mégpedig a kétféle, sajátos működőképes kultúra léte: először a könyvön alapuló irodalomkultúra, másodszor pedig a modem elektronikus „irodalomkultúra”, amelyekre nemcsak az egymásmellettiség érvényes, hanem gyakran az egymásrautaltság is. Ebben az élő organizmusban, amelyet irodalomnak nevezünk, a más- és másféle interpretációk is visszahatnak az alkotói folyamatra, s kétségkívül tágítják a kor irodalom-befogadójának látószögét, legyen ő csupán érdeklődő olvasó vagy akár tudományos vizsgálódó. 108 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
