Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly fordítása - Oláh András: Búcsú
Christina cBusta s Qy^clvrm.l a /mwjf&n/anclí /icrtctorm 1956 Az ismeretlennek, akit áldanak a menekültek Idegen utak és sűrű setét. Virradatig vár a molnár is ma: lisztet rak fel, lámpája fénnyel ég, kamrái ajtaja tárva-nyitva. Talán csak szél neszez kint a nádban, vagy madár, vagy hó - szitálva pergő. S előbb dobban a szív, mint az első kutya felugatna hajnaltájban. ffeannie Cbner Háromlábú csöpp csillag a hóban. Cinke hagyta-e ablakpárkányomon? Vagy a könyörgés? Vagy elfeledett esti imám? Vagy az ezer-éve-már égerfapihéje? Vagy a Szentháromság? Vagy a még-ezerévnyi idő? Vagy a már-ezerévnyi-jajszó? Oláh András Cseh Károly fordításai CdcHicAá Kiürültek az utak. Csak a durcás akácok állnak szemlesütve - szökevények vagy vértanúk - a sercegő hóban. Bűntudat marcangol. Pórusaimon búcsúzó tekintet márvány-hideg simogatása... Összeroppan a csönd, s közénk ájul a zokogás. Új Hevesi Napló 25
