Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Kádár Zsófi: Az 1956-os forradalom emlékére
elhangzott november 4- i üzenetek: pl tartsatok ki!) felelőtlen megfogalmazásai alkalmasak voltak arra, hogy a politikában kevésbé jártas hallgatókban idehaza egy gyors, hatékony segítség illúzióját keltsék. Történelmi szempontból az 1956-os forradalom bukásra volt ítélve attól a pillanattól kezdve, hogy kitört. A világ számos fontos problémával volt elfoglalva, pl. a szuezi válsággal, az amerikai elnökválasztással, és magával a hidegháborúval. Nagy Imre, aki a „forradalmi” alak volt a kommunista pártban, nem rendelkezett nemzetközi tekintéllyel és támogatással. A liberális baloldal még nem létezett, és a Nyugat jobban félt egy harmadik világháborútól, és ápolni akarta a jó kapcsolatokat. Ahogy Cseke László mondja: „ Mint annyiszor történelmünkben, 1956 őszén megint nem volt szerencsénk”. Összegzés Sajnálatos módon 1956-ban mind a politikai erők, mind a forradalmárok a SZER- től remélték a segítséget. A valóságban a rádiónak nem volt valós hatalmi háttere, mint ahogy azt a a magyarok gondolták. A magyar emigránsok (akiket az emberek a SZER mögött láttak) nem rendelkeztek mással, mint hatalmas lelkesedéssel, nem volt sem politikai, sem pénzügyi befolyásuk. A forradalom alatt a rádió nem volt ura a helyzetnek, még információadás szempontjából sem. Nem tudták megfordítani a vesztes helyzetet, mint ahogy az emberek remélték tőlük. Ezért aztán a bukás után sokan a rádiót okolták, hogy nem tartották be ígéreteiket, hogy nem cselekedtek, mikor szükséges lett volna. Ez a fajta félreértés és félremagyarázás végső soron abból származott, hogy az emberek azt hitték, hogy a Szabad Európa Rádió mögött ott állnak a „nyugati” hatalmak. Müsorpolitikájukból kifolyólag a hallgatók azt hitték, hogy a rádió komoly és hathatós erőket képvisel a kommunizmussal szemben. Mivel az 1945-ös és 1948-as emigránsok nagy része a felsőbb osztályokból került ki, az otthon maradottak azt gondolták, valahol a világban egyesítik erőiket—valószínűleg a SZER mögött. A magyarok azt is hitték, hogy a „nyugat” hangja a Szabad Európa Rádió volt, mivel ez volt az az antikommunista forrás, amely a szabadságért emelte fel a szavát. Mindezek a szerencsétlen félreértések vezettek 56-hoz és a csalódáshoz. Érdekes volna találgatni és megkérdezni, mi lett volna, ha... Ha a Szabad Európa Rádió mögött valóban ott álltak volna a nyugati erők? Ha a forradalmárok nem vártak volna a SZER jóváhagyására, ha nem hitték volna, hogy a nyugati segítség valóban megérkezik? Mi történt volna, ha a magyar emigránsok valóban összefogtak volna? Mi lett volna, ha a Szabad Európa Rádiónak lett volna tudósítója Budapesten 1956. október 23-án? Mi lett volna, ha a világ jobban odafigyelt volna Magyarországra...? ^ort*áfl!oni)cg: Herber, Martos, Moss: Történelem 1914-től 1990-ig (Reáltanoda alapítvány, 1997) Ekecs Géza: A mikrofonnál és a lemezjátszónál: Cseke László (Szabad Tér kiadó, 1996) Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben (Európa, 1996) Csiffáry Gergely: Az 1956-os magyarországi forradalom nemzetközi háttere(Új Hevesi Napló, X. évf. 3. szám) Interjú Ekecs Gézával, készült Budapesten 2000. augusztusában Évkönyv 1996/97 , az 1956-os alapítvány kiadása, 1997 Simándi Irén: A Szabad Európa Rádió születése és működése ( DebreceniSzemle, 1999) Új Hevesi Napló 97
