Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Romhányi László: Egy megismételhetetlen előadás
Hihetetlen, hogy két órán keresztül mennyire fegyelmezetten viselkedik a heringek módjára egybepréselt közönség! Szünetet a két rész között nem tarthatok, hiszen senki sehova, nemcsak menni, de még mozdulni is képtelen... A Szózat után személyesen viszem ki Vásárhelyi Miklóst a színpad-középre, a zárószó elmondására. Görcsösen belémkapaszkodik. Testét mintha áram rázná: reszket az átélt, megrendítő élményektől, úgy kell kitámogatnom, mert egymaga képtelen lenne színpadra lépni. A közönség ovációval fogad. Egész életutam, rendezői pályafutásom legnagyobb kitüntetését kapom meg a nagyérdeműtől. Eszembe villan a délelőtti pitiáner félelem, hogy fent, a főrendezői-igazgatói szobámban ott vár a batyum, börtönkészen: tiszta alsónemű, fogkefe, fogkrém, szappan, pizsama... Büszke vagyok önmagámra, mert kizárólag csak tőlem függött a mai bemutató létrejötte és sikere. Ha nincs Jurta: Magyarország nem ünnepelheti meg harminckét esztendő után először 1956. október 23-át, a Forradalom és Szabadságharc dicső történetét!... Vásárhelyi Miklós az engem ünneplő ováció közben komótosan előveszi kéziratát. Képtelen olvasni a hangorkántól és a kezében reszkető írólapokból. Végül az ünneplés elül, és Vásárhelyi, akit bal karjánál támasztok meg, hogy össze ne essen, halkan, rekedten, de megszólal:- ... Hittük, s ma jobban hisszük, mint valaha: az igazságot nem lehet tartósan sem meghamisítani, sem elhallgatni, a történelmi igazságtétel folyamata feltartóztathatatlan, az 1956-os forradalom igazsága győzedelmeskedni fog Magyarországon is. Mert az nem lehetséges és tarthatatlan, hogy - amint az legutóbb június 16-án a párizsi Pere Lachaise-i jelképes temetés a világ előtt bizonyította - olasz kommunisták, francia szocialisták, angol és német liberálisok, amerikai konzervatívok, országukból elűzött román, cseh és szlovák hazafiak, államfők és Nobel-díjas tudósok, művészek, államférfiak tudják és hirdetik a forradalom nagyszerűségét és világméretű jelentőségét - a magyar ifjúságnak pedig a tankönyv még mindig azt szajkózza, hogy ez a szabadságharc népellenes összeesküvés és ellenforradalom volt. Ez már nem történelmi kérdés, ez a Nemzet becsület-ügy. Dermedt, halálos csend. Katartikus szembesítés. Kintről beszűrődnek a rendőrautók vijjogó szirénái. Valaki bentről utánozza. Felszabadult nevetés.- Harminc esztendőnek kellett eltelnie, míg elérkeztünk ahhoz a naphoz, amikor nyilvánosan és szabadon ünnepelhetünk - folytatja Vásárhelyi. - Örömünket elhomályosítja a délelőtti demonstráció betiltása, de ez sem feledteti, hogy nagy lépést tettünk. Több mint három évtized alatt sohasem aludtak el a gyertyák, amelyek azokon az estéken otthonaink ablakaiban világítottak. Hol börtönök zárkáiban, hol magánházak zugaiban, hol titkos összejöveteleken pislákoltak: de égtek, izzottak és évről-évre, nemzedékről-nemzedékre adták át a lángot. S a tűz őrizőinek kifejezhetetlen erkölcsi elégtétel, hogy állhatatosságuk megérleli gyümölcsét. Mert a fát ki lehet vágni, de gyökerei mélyre rejtőztek a nép szívében, s elég volt egy fuvallat, egy jótékony tavaszi eső, hogy csemetéje újra előbukkanjon és levelet hajtson. Vásárhelyi Miklós észrevétlenül kihúzza a bal karját az ölelő-támaszomból. Egyedül előrelép. Megemelt hangon, bátran, félelem, reszketés nélkül mondja ki a végső ítéletet:- Ezt az ügyet szolgálja mai estünk, ennek a szerény kezdeményezésnek folytatását kívánjuk. Néhány dokumentumot ismertettünk, de minden dokumentumot ismerni akarunk. Nem magyaráztunk, nem értelmeztünk, nem kommentáltunk, nem ítélkeztünk, nem minősítettünk. Ezt hallgatóinkra bízzuk! Terjesszük ki ezt a gyakorlatot az országra. Ez a Új Hevesi Napló 69
