Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Romhányi László: Egy megismételhetetlen előadás
bejön a színtársulat. A színésznők estélyi ruhában, a férfiakon sötét öltöny, nyakkendő. Mindegyikük kezében élő virágcsokor, minden virágcsokor nemzetiszín szalaggal átkötve. A Himnusz hangjára a Jurta társulat megkoszorúzza Nagy Imre, Maiéter Pál, Bárány János, Mansfeld Péter jelképes sírját. Visszavonhatatlanul történelmi a pillanat: győz a forradalom, újra a mienk a Magyar Október, nevén nevezzük szent halottainkat, és vagyunk annyira erősek, hogy eltemetjük őket. A Himnusz hangjára. Ünnepélyes méltósággal. Félelemtelenül. Nemzeti ünnepként! Oratórikus rendezői formát választok. Peregnek a jelenetek, peregnek a dokumentumok. Megszólal az eddig elhallgatott igazság! Teljes szívvel és teljes tehetséggel múlják felül önmagukat is a színészek. Mindannyian tudjuk: színtársulat a színpadon és a közönség a nézőtéren (a büfénél, a folyosókon, a liget fái alatt), hogy megismételhetetlen élményt élünk át, egy közös, nagy katarzisban. A tüzparanccsal szemben a Nemzet felemelkedését, az utcai rendőrterrorral szemben 1956 véráldozatának győzedelmességét. 1956 diadalmaskodik a szívekben és a lelkekben. És ez megállíthatatlan, feltartóztathatatlan folyamat!... Ma kimondjuk: a Magyar Október világraszóló nagy diadalma, a legszebb, utánozhatatlan csodája az emberiségnek!... Ma kimondjuk: 1956. október 23-án a magyar történelem egyik legszentebb Forradalma robbant ki a kommunista diktatúra elsöprésére, és november 4-ig a magyarság - ha roppant véráldozattal is, de megsemmisítette a Zsarnokságot és legyőzte a világ akkori legerősebb hadseregét, a megszálló Vörös Hadsereget. A főszereplők: a színpad fényképei - valósággal élnek. Nagy Imre apró, huncut mosolya sugallja: áldozatvállalása nem volt hiábavaló. Maiéter Pál a nagy magyar katonaelődök méltó utódja. „Bordósapkás Jancsi”, azaz Bárány János egy, az akkori és mai többszázezemyi melós közül. Mansfeld Péter, a 15 éves ipari tanuló a pesti srácok küldöttje. Kivégzésük, mártírsorsuk Kádár János bűne. A pártállamé. A diktatúráé. Az „1956” című dokumentumműsor csak két nagy történelmi személyiség eredeti hangját használja fel: Nagy Imre miniszterelnökét és Mindszenty József hercegprímásét. Mindszenty hangbejátszása ellen előzetesen a TIB tiltakozik. Nem engedek a nyomásnak: a Hercegprímás mindkét beszédét végig, vágás nélkül közlöm, hogy eloszlassam a történelemhamisítási rágalmakat, ugyanis ’56-ban Mindszenty József nem követelte vissza az egyházi birtokokat. Bizonyos liberális körök Mindszenty szerencsétlennek minősített beszéde következményeként szeretnének magyarázatot adni a szabadságharcot eltipró november 4-ei szovjet tankinvázióra. A zene és a dokumentumszövegek sodrása és maga az oratórikus előadási mód méltósága felemelő. Mitológiát teremt 1956-ról! Megrendítő a november 4-e napjának színpadi megidézése, Nagy Imre miniszterelnök hajnali üzenete a világ nemzeteihez az orosz megsemmisítő támadás bejelentésével, a Róka Rádiónak a nagyvilágba sugárzott S.O.S. segélykérő kiáltássorozatával, Bibó István államminiszter humanista kiáltványával a Parlament üres épületéből; az egyedüli törvényes magyar kormány egyetlen képviselője segélykérő szavaival... A nagy, felemelő, dicsőséges és diadalmas Magyar Október szellemidézése a Szózattal zárul. Énekli az egész közönség. Könnyekkel a szemekben. 68 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
