Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Bársony András: Civil társadalom és a szociológia emberképe
Ezekben a regényekben ugyanaz a társadalombírálat jelenik meg, amit Móricz Zsigmond Úri muri vagy Kivilágos kivirradtig c. műveiben olvashatunk. Ugyanabba a kategóriába sorolható! Miért kellene másként értékelni? A mai társadalmi jelenségekkel kapcsolatban felmerül az alábbi kérdés: van-e joga a Magyar Tudományos Akadémiának beleszólni a barguzini leletek azonosításába? Természetesen van. Nem érthető azonban, miért kívánja akadályozni a lelet azonosítását. Miért szól bele a Petőfi-sír feltárásába? Miért akadályozza a valóság feltárásának a lehetőségét is? Talán elfelejtették Petőfi sorait? „Szép vagy Alföld, legalább nekem szép itt ringatták bölcsőm, itt születtem, itt boruljon rám a szemfedél, itt domborodjék a sír is felettem.” ;fámiada/owi a ix<>cio/á^a emAewJcéfie (A magasrendű kooperáció lehetőségeiről) Egy újabb misztikus ködben felmutatott adalék sokat árthat a civil társadalom egyébként is sokféleképpen értett és félreértett fogalmának. Semmiképpen nem szeretném gyarapítani a definíciós fejtegetések és kísérletek sorát, pusztán a fogalom morális kapcsolódásait, vonatkozásait szeretném emlékeztetőül összegyűjteni. Mire gondolnak a szociológia képviselői akkor, amikor a civil társadalommal kapcsolatban orientációs bázisul az emberkép fogalmát teszik meg? Talán arra, hogy felelős lényként nem lehetünk közömbösek cselekvéseinket, konstruktivitásunkat és persze destruktivitásainkat is mozgató antropológiák és az emberre vonatkozó normatív és leíró koncepciók iránt. Hiszen konstrukciós aktivitásaink egyben azt is jelentik, képesek vagyunk az együttműködés révén maradandót, kultúrát kialakítani és az értékalapú kooperációra épülő civil társadalmi képződmények is a kultúra alakzataivá válhatnak, gyarapítván az emberiség működőképes eljárásait, problémamegoldó technikáit. Hogyha a létező valóság (társadalmi valóság) elrendezését, átalakitását tűzzük ki célul, joggal mondhatják azt, hogy ismét egy hatásában ismeretlen ideologikus fegyverrel merészkedik elő egy-egy koncepció buzgó lelkületű apostola. Azonban mindjárt más a helyzet, hogyha a koncepció központi gondolata egy sajátosan nyitottságra hangolt alapvetés, amely érdekekre: tehát egy tanulóképességgel jellemezhető elképzelés jegyében jelenik meg előttünk, és amelyik legfőképpen emberséges. A társadalomelméleti megközelítések a civil társadalmat olyan szociális képződményként szokták leírni, amelyek önkéntes társulások, mozgalmak és kommunikációs csatornák gazdag hálózatából áll, és amelynek elemei ugyanakkor közvetítő szerepet is játszanak a magán- és a politikai szférák között, tiszteletben tartva az 90 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
