Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Pataky Zoltán: Társadalombírálat a Kádár-rendszerben
Pataky Zoltán &áwsada/am/>/w<í/ata A Kádár-rendszer hiteles bírálata abban az esetben lehetséges, ha nem hallgatjuk el sem a jó, sem a rossz megnyilvánulásait. Az 1956-os forradalom után a legaljasabb megtorlás a 18 éves Mansfeld Péter kivégzése, akit születésnapja után néhány nappal végeztek ki. A magyar ifjúság mártírja címet azonban a rendszerváltás elfelejtette megadni számára. Volt azonban amnesztia is, Darvas Iván ekkor szabadult a börtönből. A „legvidámabb barakk” és a „gulyáskommunizmus” jelzők a nyugati lapokban jelentek meg. Mi volt ennek a megítélésnek az alapja? Nemcsak az, hogy a párthoz tartozó klikkek, a szimpatizánsok jól éltek, hanem az ezekhez nem tartozók sem nyomorogtak. Nem voltam párttag, de szolgálati lakást ingyen kaptam. A 60-as években a gyár étkezdéjében á la carte étkeztem. Rendszeresítve volt az ún. hozzájárulási jegy, amiből mindenki annyit váltott be, amennyit nem szégyellt. A menő fejeknek már a 60-as években volt gépkocsija, és a nyugati kempingekben üdültek. Én nem tartoztam ezek közé, de 1968- ban az „öreg Skodámmal” Zágrábban kempingeztem. Ma sem tudom, mi a magyarázata annak, hogy egy szimpatikus horvát férfi több mint egy órán át beszélt hozzám német nyelven. Az eddigiekből az a következtetés vonható le, hogy a Kádár-rendszer alatt az országban nyugalom volt. A társadalomnak nem volt tudomása a megtorlásokról. Megfelel ez a valóságnak? Hogyan tükröződik ez az irodalomban? A szadista ÁVÓ-s Berkesi András lakkozott regényeiben természetesen nem bírálta a rendszert. Nem vonatkozik ez azonban a 70-es évek legismertebb íróira, Szilvási Lajosra és Moldova Györgyre. Műveiket éles társadalomkritika jellemzi, különösen a Szilvási-regényeket. Az 1979-ben megjelent „Karácsony” c. regényében ez olvasható: „Az emberek törékenyek, és akárhová nézünk, akárhová csöppenünk, mindenütt van egy réteg, amelyik meghiúsít minden okos és szép programot, mindenütt jelen vannak ezek a gátlástalanok, akiket maga szocialista táblabíráknak nevez, és ezek mindég kezükbe kaparintják a hatalmat. Egy lényeges, meg kevésbé lényeges ember elmozdítását még lenyelték. De a negyediknél már szembefordultak velem. Hogy az illetőnek ilyen meg olyan érdemei vannak, ennek meg annak a retyerutyája, és egyáltalán mit akarok én, káderirtást a közigazgatásban? Amikor botrányt csináltam, ártatlanul megmagyarázták, hogy elődeim természetesnek vették és el is várták a karácsonyi figyelmességeket”. A következmény pedig: „Az én helyzetemen nem tudsz javítani. Engem el fognak marasztalni, erre mérget vehetsz. ” A Horka megyei hatalmasságok viselt dolgairól, erkölcsi felfogásáról így ír: „A megyében létezik egy Vadásztanya nevű fogadó, melyet a Megyei Köjál közegészségügyi szabálytalanságok miatt be kíván záratni. Erről dr. Ontur Péter igazgató főorvos igyekszik lebeszélni, mivel ezen a helyen szokták rendezni a megyei vezetők a tivornyáikat, és pásztoróráikat.” „Néha pedig fogadások, ezek közköltségen... így aztán lehet kaszinózni minden héten, számos héten, jóformán naponta is. Állásokat osztogatni, pozíciókból leváltani, szívességeket tenni, és viszontszolgáltatásokat behajtani." „Upor melletti vörösbor mellett annyi mindent el lehet dönteni. Például egy tavalyelőtti vadászaton azt, hogy a megyei rendőrfőkapitányt azért kellett meneszteni, mert körültekintés nélkül volt korrupt, amikor nem félig vagy hatvan százalékban, hanem százszázalékosan két Horka megyei vállalattal építtette meg ingyen a balatoni villáját, a 88 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
