Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Borfogyasztásunk az alkohológia szemszögéből
Patkós Attila ax a//ooÁa/é^ía ixemAxö^éÁS/ A ma ismert alkoholtartalmú italok közül a bor egyedülálló volt a XVI. század közepéig. Csak a desztilláció felfedezésével Blaise Pascal találmányával indult hódító útjára a borpárlat, az égetett szeszes italok színes palettáján. Vele egy időben a serfőzdék is odatelepültek a patakok, folyók partjára. Immár 350 éve mindhárom alkoholtartalmú itallal élhet az újkor embere. Vezető szerepét azonban a jó bor mindmáig megőrizte, az ünnepi asztalok legbecsesebb italaként. Méltán, hiszen a lehető legtermészetesebb nedű. ízben, zamatban, aromában, fenségben semmihez sem hasonlítható, ezért semmivel sem helyettesithető. Egyedi. A gazdagon terített asztalokról sohasem hiányozhatott. Étel és ital együtt adja a teljességet. A magára adó embernek már csupán a mértékletességet illendő szem előtt tartani, biztos zsinórmértékül. Bort és pezsgőt éhgyomorra nem lehet fogyasztani, kötelező legalább egy falatkát magunkhoz venni a nemes ital előtt. Étel után ugyanaz a bor egészen más íz- és zamatvilággal köszön vissza. A borkóstolók, borbírák asztaláról épp emiatt sohasem hiányzik a falatkák tála. Zsinórmértékül - világnézettől függetlenül - álljon előttünk a krisztusi Utolsó vacsora. A kenyér megtöretése után következik a bor kitöltése, Nyáron az aratás és ősszel a szüret. A sorrend felcserélhetetlen. Túl azon, hogy szakrális (szentséges) ital a bor, éppen ezért a legkedvezőbb élettani sajátosságokkal rendelkezik. A szőlőtő hajszálgyökerei tizennyolc méter mélységből veszik fel azokat a mikroelemeket, melyek a legértékesebb ásványvizet alkotják. A földkerekség legértékesebb gyümölcse a szőlő. A fermentáció során a komponensek változatlanul megjelennek a borban. Innen a kitűnő élettani adottság. A kenyérgabona a Nap kozmikus energiájában érlelődik, a szőlő negyedévvel tovább ugyancsak ebben az éltető energiában nemesül, s ezt az energiatöbbletet veheti magához a jó borral élő ember, teste-lelke megvidámítására. Mindez a tény már távolról sem mondható el az ivóvízből készült sörről és a desztilláción átesett égetett szeszesitalokról. A bor primátusa - sok más mellett — éppen ebben rejlik. A szűkszavú bor név csak friss szőlő levéből szeszes erjedés útján származó szeszes italt illeti meg. Egy lapon sem említendő a gyümölcsborokkal. A bor a nap, a fold és az emberi munka ajándéka, mely művészi magaslatokra emelkedve végigkíséri az emberiséget történelme során, de neki is megvan a maga története, melynek kezdete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Mózes I. könyve (9. fejezet, 20. vers) szerint Noé a földművelő, az özönvíz után elsőként telepített be szőlőhegyet. A szőlő őshazájának a Dél-Kaukázust tekintették - ez mindmáig megállja a helyét - azt a területet, ahol Noé bárkája kikötött. Az Ararát-hegy déli lejtőiről a szőlő Szíriába és Palesztinába, majd Egyiptomba és Görögországba eljutott. A görög gyarmatosítók vitték Galliába, a rómaiak pedig a birodalmuk határáig is eljuttatták a szőlővesszőiket, Pannónia térségébe. Marcus Aurelius Probus császár alatt már virágzó szőlőtermelés folyt honunk földjén. A honfoglaló magyarok - akik vándorlásaik során megismerkedtek a szőlő és borkultúrával - a Kárpát-medencében több helyen is virágzó szőlőültetvényeket találtak. A római birodalom bukása után, a népvándorlások viharaiban, a hun, majd az avar és frank 80 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
