Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Nemzetek kézfogása
Oroszország a szomszédunk volt, célunk, hogy annyi viszontagság, ellenérzés, hántás után jó szomszédunk legyen. Áldás és nem átok. Puskin, Dosztojevszkij, Hacsaturján barátai vagyunk, semmi közünk nem volt a rontó erőkhöz. Már Turkoly Sámuel Rákóczi seregéből lett a cári hadsereg tagja, Asztrahánból küldött levele 1725-ből becses művelődéstörténeti emlékünk. Julianus barát végigjárta a nagy szarmata síkságot, Ottó baráttal ő is őseink nyomát kereste, Magna Hungáriát. Gerhardus barát is társuk volt 1235 körül, Illés barát, Elias Hungarus minorita szerzetes XII. Benedek pápa megbízásából felkereste a tatárok fejedelmét, Uzbeket, a mongolok szívélyesen fogadták. Sportban, kultúrában, a gazdasági cserekereskedelemben távlatok nyílnak országaink előtt a kölcsönösség és egyenjogúság alapján. Ausztria szomszédunk. Úton vagyunk, hogy a hajdani ellenségből jó barátunk legyen. Azzá válunk lassan, szívósan minden tekintetben. Összetartozunk, mindkét nép sokat nyerhet e fratemitásból, a Burgenlandban élő honfitársaink e nemes eszme követei. Örményország is hozzánk tartozik a szellemi régióban, hiszen sok örmény él hazánkban, ők megbecsült honfitársaink, kohéziós erőt képviselnek a két nagy múltú nép szerves kapcsolatában. Hacsaturján Kodályt nevezte Mesterének. Reményeink szerint közel az idő, amikor az acsarkodás megszűnik, és igaz barátunk lesz Románia, az ott élő kétmilliós magyar méltó közreműködésével. Svédország több tekintetben példánk, a stockholmi skanzen eredményeit terebélyesíti a Szentendrei Szabadtéri Múzeum, sok honfitársunk él Svédországban, Bergman művészete nagy hatást gyakorolt a magyar filmre, ott alkot Nyáry Éva festőművész is, a svéd tájak egyre inkább a magyar festészet horizontját tágítják. Horvátország, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia is együvé tartozó térség, mindenütt élnek nagy létszámban magyarok, Zrínyi Miklós, Krleza, Mestrovic a magyar valóság része, kézfogásunk erősödése a Kárpát-medence népeinek boldogulásához vezet. Tárlatcseréink, kultúránk összefogása gyorsítja ezt a hatékony és jó irányú fejlődést. Itália régóta szellemiségünk egyik irányjele, irodalomunk, képzőművészetünk sokat gyarapodott általa, elég, ha Janus Pannonius, Mátyás király, Markó Károly, Ferenczy István és mások munkásságára utalok. A török és a magyar történelem szintén ellenségeskedésből vált lassan és nemesen baráti együttműködéssé. Mohácson ádáz ellenségek voltunk 1526-ban, Eger, Szigetvár, Buda tanúskodik nagy összecsapásokról, magyar helytállásról, a végvári vitézek győzedelmeskedéséről. Hagyományosan erősek török kapcsolataink. Váratlanul a török lovagiasság kezdett uralkodni, immár nem zárták honfitársainkat a Héttoronyba, hanem II. Rákóczi Ferencet méltón fogadták Rodostóban, később Bem tábornokot, sőt Egressy Gábor színészt is, aki szintén naplóval gazdagította emigrációs irodalmunkat. Thury József török nyelvészettel foglalkozott, járt Konstantinápolyban, Oroszhegyi Szabó József török katonaorvos volt a XIX. században, s az is jelentős tény, hogy az esztergomi érsek Verancsics Antal négy évig járt a szultán kíséretében Törökországban, följegyzései olvashatók. Kunos Ignác is híres törökországi utazó, a török és magyar népművészet összefüggéseit kereste a századfordulón. Jellemző megbékélésünkre, hogy mi Szigetvárott fölállítottuk II. Szulimán szobrát, a törökök hasonlóképpen cselekedtek II. Rákóczi Ferenccel. Gubányi Károly öt esztendőt töltött Mandzsúriában, becses feljegyzésekkel érkezett haza, Ligeti Lajos őstörténetünk eredményeit egyeztette Mongóliával, erről könyvet, tanulmányokat írt. Inger Károly Szulejman ibn Inger Abdullah néven török emírként Szomáliái ezredek parancsnoka volt, azon munkálkodott, hogy ezt a térséget Új Hevesi Napló 93
