Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 12. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Nemzetek kézfogása

udvarában töltött be fontos szerepet, ugyanúgy Csergezán Pál festőművész a perzsa sah kedves festője lett. Az iráni kőolajkutatás másik nagy alakja Böckh Hugó, aki majd egy évtizedet töltött 1921-től Iránban, ahonnan visszanézve haláláig a Földtani Intézet igazgatója volt. Még régebbi adat, hogy Tectander György Kakas István követségének titkáraként a sahnál is járt - „Iter Persicum” - Perzsiái utazás címen könyvet is írt, mely hosszú ideig Európa forrása lett, 1609-ben jelent meg, művét franciára is lefordították. Kégl Sándor a perzsa nyelv kutatásában ért el számottevő eredményeket, hosszú ideig tartózkodott Teheránban. E szellemi nyomok és elágazások serkenthetik a magyar-iráni együttműködést a harmadik évezredben is. Mindkét nép, mindkét nemzet javára.

Lehetőségeink adottságainkból növekedhetnek. Mivel iparművészetünk világértékü, ezért, ahogy Bartók török, arab dallamokat is földolgozott, ugyanúgy tárgyi kultúránk számbaveheti az abház, baskír, izlandi, udmurt, vietnámi, mongol, tatár néprajzi forrásokat is, sőt Szudánban föltárhatnánk a magyararabok titkait - új Julianus barátra vagyunk kötelezettek, akik az oszmán hódítók erőszaka révén szakadtak el az óhazától, vérük keveredett Egyiptom, Szudán népességével, de ami maradék magyar maradt bennünk, az is a mi osztályrészünk, feledett, de nem feledhető nemzeti kincsünk.

Izrael nagy nyereségünk, még nagyobb kincstartó távlatunk. A magyar patriotizmus soha nem volt antiszemita, de azt joggal követeli meg a magyar nemzet, hogy zsidó honfitársaink itthon és Izraelben is hasonlóan érezzenek, hiszen sok magyar-zsidó kivándorolt új hazájukba. A régit ők sem felejtették, igy egy demokratikus, egyenlő erejű magyar-zsidó kézfogás következményeként szorosabbra kötelező fűzni gazdasági, kulturális kapcsolatunkat a kölcsönösség elve alapján. Az ostoba ellenkezést, igenis föl kell oldani az általános és egyetemes tisztelet jegyében, ebben a nagy célban mindkét félnek azonos jó szándékára, önzetlenségére szükségünk van. Ne ellenségeskedés, hanem új barátság származzon abból, hogy Jeruzsálemben, mindenütt a Jordán folyó partján magyarul is tudó, egykori honfitársainkkal is eszmét cserélhetünk azonos érdek alapján, mely valutáris fölemelkedésü új és széles barátságot eredményezhet terméketlen gyűlölködés helyett. E nemes célért mozgósít a Magyar-Izraeli Baráti Társaság, fokozva Tel Aviv és Budapest között az emberi kapcsolatokat.

Japán a holnapunk. Barátosi Benedek 1914 áprilisában érkezett Japánba, harminckilenc ládányi anyagot gyűjtött Hokkaido és Szahalin félszigetén, szigetén, az ajnukról írt jegyzeteit is elkobozták tőke Habarovszkban, csak töredéke jutott el a Néprajzi Múzeumba, de ez is óriási kincs nemcsak nekünk, hanem Japánnak és az emberi kultúrának is. A Japánhoz tartozó Okinawán gyógyított hosszabb ideig Bettelheim Bernát 1845-től; lefordította kínai, japán és a riukiu őslakosság nyelvére a Biblia egyes részeit. Sebész őrnagyként később részt vett az USA-ban az 1863-as rabszolga-felszabadító háborúban. Egyed László geofizikus 1967-ben bejárta egész Japánt, tanulmányozta a vulkánosságot és a szeizmikus jelenségeket, melyről könyvet is írt. Rendre bővülnek a magyar-japán kapcsolatok, olyannyira, hogy Bakallár József festőművész képsoraival szellemi hidat épített japán tájak és a Kis-Duna között. Alkotásai közül több a Császári Képtárba került. Kiuchy Aya iparművész nagy sikerrel mutatkozott be alkotásaival Szombathelyen, Salgótarjánban és Budapesten, két magyar művészettörténész, Solymár István és Losonci Miklós 1976-ban megkapta az egyik legnagyobb japán, a Tokai Daigaku-díjat, s az is örvendetes, hogy nemcsak japán vendéglő nyílt fővárosunkban, hanem tekintélyes művelődéstörténeti anyagot őriz Budapest Kelet-Ázsiai Múzeuma, többek között Hokisai, Hiroshige és Utamaro színes fametszeteit.

Új Hevesi Napló

91