Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Naiv töprengések
Maximálisan profitorientált világunk ma sajnos a terrorizmus újratermelődését anyagilag mindenképpen elősegítő piacból húzza nyereségét, és birtokolna (bitorolna?) hatalmát, amely még jogrendek felett is érvényesül. Hiába tudjuk és jogi eszközök hiába akadályozzák a borzalmas filmek, flipek, videoszalagok terjesztését, mégis tömegesen gyártják és forgalmazzák azokat az egész világon. A kábítószerek alapnövényeit termelik, a feldolgozó laboratóriumok működnek. Az esőerdők irtása az emberi jövőt teszi kétségessé, mégis évente több tízezer hektárral csökken területük. A Föld légkörére veszélyes gázok mérséklésének szabályozását a most megtámadott legnagyobb károkozó üzleti érdekből nem írta alá. A terrorista erők forrásbősége, anyagi ereje csaknem kimeríthetetlen, és aligha felderíthető. A terrorizmus a legkorszerűbb technológiák birtoklásában és alkalmazásában is „felmagasodott” a fenyegetettekhez. Új időszámítás kezdődött. Az emberi tudás büszke fejlesztési eredményei fegyverekké válnak a terroristáknál. Minden repülőgép, vonat, kamion, stb. potenciális robbanófej-hordozóvá alakulhat. Nem is beszélve a valakik által szorgalmasan tenyésztett baktériumokról, vírusokról, az egyre fogyó ivóvizről, a mindennapi levegőről! És természetesen az informatika csodaeszközeiről, a szervezett terrorizmust tökéletesen segítő mindenféle „net”-ről. *** Hol van „az a” terrorizmus? Az USA-ban? Az iszlám világban? Afganisztánban? Oroszországban? Talán nálunk is van? Nálunk is nevelődnek? El kell gondolkoznunk az utóbbi évtizedek jelenségein. Minek minősíthető az elenyésző kisebbség, a „zsebpénzgyűjtők” rémuralma egyes iskolai osztályokban, kollégiumokban, az „erős” fiatal csapatok kialakulása a vandál cselekményekre, falfirkákra, rombolásokra, sötétben erőszakoskodásokra, „indíték nélküli” szoborgyalázásokra, temetőrongálásokra? Tudják, hogy nem tehet senki ellenük semmit, mert mindenki hallgatva fél, nincs feljelentő, nincs tettenérés. Ha mégis, van kimosdató ügyvéd és szülő. Igaz, ők még nem tudják ekkor, hogy az elvtelen szemet hunyás majdan rájuk is keményen visszaszáll. *** Már vagy húsz éve sok szó esik a „fenntartható fejlődésről” (Jogosan!) A minden határon túli fejlesztések ütemét nem viselheti el a Föld élővilága és a természet. De sorolódnak már a „fenntartható emberi jogok” is. De kérdés lesz-e valaha a „fenntartható emberellenesség”? Hol húzható meg egy határ? Az ember, az okos, felvilágosult, liberális észlény maga ellen hozza legtöbb intézkedését. (Még ha a látszat ennek néha ellenkezője is.). Nem lehet csak a pénzszerzés és nyereségtermelés az emberi lét célja és szabályozója a Földön. Az embernek, a hatalmaknak vállalniok kell az önkorlátozás kényszerét, hogy az ember itthon lehessen és maradhasson a glóbuszon. Ehhez azután jönnek a kérdések egymás után: A fenntartható piacgazdaság, a fenntartható globalizáció, a fenntartható egyenlőtlenségek, a fenntartható népszaporulat... stb. Újabban napirendre kerül a „fenntartható bunkósodás” érdekes kérdése is. A rengeteg kérdésre pedig felelni kell! Új Hevesi Napló 83
