Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kelemen Erzsébet: Megcsonkított bipoláris tevékenység
mint társadalmi modell érzelmileg is személyiségformálóan is, hat(hat) a tanulókra. A tanszabadság alkotmányos tétele értelmében nem is lehet az ilyen közvetett ráhatás ellen tiltakozni és az oktató tevékenységet emiatt korlátozni:” „Mindezekre tekintettel a javaslat, miközben pontosabbá teszi a törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek a világnézetileg el nem kötelezett nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak, egyértelműen megfogalmazza a pedagógusnak azt a jogát, hogy a nevelő és oktató munkája során saját lelkiismereti meggyőződésének megfelelően végezze munkáját.”1 Pedig a határozat nem egyértelmű. Sőt, óriási a csúsztatás! A számtalan mellékzöngével felcifrázott semleges melléknév állítmányi értelemben való használása, a közvetett ráhatás kiemelése a helyes értelemben használt, a nem „késztető és kényszerítő” közvetlennel szemben, a szekularizált társadalom kuszáltságát, értékbizonytalanságát tükrözi. S a törvény olvasóját, értelmezőjét teljesen elbizonytalanítja. Hiszen észrevétlen azt sugallja: a pedagógus saját lelkiismereti meggyőződésének megfelelően semlegesen taníthat. Tehát igen is, meg nem is. Beszélhetsz erről is, meg arról is. Lehetőleg langyosan, közömbösen. Száraz tényként felsorolva azt, ami érték, elfojtva annak tüzes dinamizmusát, csupán száraz ismeretanyagra degradálva, nehogy véletlenül is vonzó legyen. Fontos, hogy savas se legyen, de lúgos se. Se pozitív, se negatív. A legjobb, ha hallgatsz mindenről! Majd eldönti a gyerek 18 éves korában, hogy mit akar. (Persze elfelejtik a szabadelvüség követői, hogy választani csak abból lehet, amit teljességgel meg is ismerek!) A határozat „saját értékrendről” is beszél. Pedig valójában itt már nem saját, hanem 2500 éves értékrend eldobásáról vagy megtartásáról van szó. Az európai szellemiség ugyanis 2500 évvel ezelőtt a görög kultúrában fogantatott, s mintegy „600 éves magzati fejlődés után az első században született meg.”2 Három eszmerendszer csodálatos találkozása volt ez: az igazságot a legnagyobb értéknek tekintő görög filozófiáé, a részrehajlástól mentes római jog- és államalkotásé és a kerszténységé.3 Az Arisztotelész által meghatározott alapértékekhez, a jó, igaz és szép abszolút fogalmához a kereszténység egy negyediket is kapcsolt: a szent princípiumát. Az arisztotelészi alapértékeket két és félezer év óta minden gondolkodó elfogadta. A liberális oktatás viszont eltörölte a nevelést. Utána már próbáltak értékeket bevezetni. 1993-ban, a Nemzeti Alaptantervben Baranyi Károly is erre az alapvető értékrendre akarta építeni minden magyar iskola pedagógiai programját. Egy NAT-vitán egy óvónő azonban „blöffoknek” nevezte ezeket az értékeket.4 72 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
