Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Székely-Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
Furcsa volt, hogy nem hallunk egyetlen néni-néném vagy bátyám-bácsi megszólítást sem, ugyanakkor nagyon sok a keresztapa és a keresztanya. József gazda portájára minden fiatalabb asszony, férfi úgy köszönt be, hogy: „adjon Isten, keresztapa, adjon Isten, keresztanya!” Itt ugyan jellemző az, hogy egy gyereknek több keresztszülője is van, de nemcsak a keresztszülőt szólítják így, hanem ez az idősebbeknek kijáró általánosan elfogadott megszólítás. A házigazdát érdekelte a magyar szőlőművelés, hiszen maga is nagy borfogyasztó. (Bizony a csángók sokszor és sokat isznak!) E témában hozzáértő emberre talált a székely hagyományőrző csoport gépkocsivezetőjében, aki felhívta József figyelmét a direkttermő szőlőfajtából készült borok fogyasztásának a veszélyeire. Javasolta a gazdának, hogy térjen át a zalagyöngye termesztésére, mivel az nem igényel sok permetezést és ugyanakkor nem káros az egészségre. ígérte, hogy a kertjéből szőlővesszőket küld Józsinak. A gazda egy kicsit megrendült, mert eddig mindig dicsérték a borát, de megígérte, hogy ha megérkeznek a vesszők, kezdi kivágni a régieket. Változtat a borkészítés technológiáján is. Ők nem bogyózzák a szőlőt. Darálás után a héján és kocsányán áll egy nagy kerek fakádban, amíg kierjed, majd a lét préselés nélkül leengedik. A maradékot kidobják, mert nem ismerik a prést. A mi ízlésünknek mi tagadás, egy kicsit „húzós” a bor. A beszélgetőpartnerek címet és telefonszámot cseréltek, hogy a következő héten felkereshessék egymást. Sőt! A magyar gazda felajánlotta a saját autóját használatra a családnak a fesztivál ideje alatt, hogy meg tudják látogatni egyik lányukat a pécsi klinikán, aki súlyos sérülést szenvedett egy balesetben.(Utólag megtudtam, hogy Mátyás az ígéretét teljesítette és a két család barátságot kötött.) A B. család három tagja rendszeresen Magyarországon dolgozik, egyik lányuk a férjével együtt. Most Andzsi egy időre hazajött, mert kisbabát vár. Egyébként egy kínai kereskedő alkalmazottja a józsefvárosi piacon nettó hatvanezerért, a férje építkezésen dolgozik nyocvan-százezerért. A feketemunkáért nekik kell vállalni a rizikót. A pénz az itteni keresetekhez képest nagyon jó. ( Egy óvónő havi fizetése tizenötezer forint.) A munkaidő azonban nem nyolc óra, és szabadnap csak egy van, vagy egy sincs. A feketemunkás a pénzért mindent eltűr és mindent megcsinál, amit egy magyar alkalmazottal nem lehetne megtenni. Ezért jó munkás a moldvai csángómagyar. Nem ritka eset az, hogy a munkát vállaló fiatalember eltűnik és senki nem tudja, mi történt vele. A Magyarországon keresett pénz, ha nagy áldozatot is kíván, lehetővé tette Andzsiék számára , hogy férje szüleinek portáján bővítsék lakrészüket és modernizálják, már magyar ízléshez igazítva. Fürdőszobát építettek, búvárszivattyú segítségével folyóvizük van. Ez itt ritka, mint a fehér holló! A konyhában a mosogatáshoz hideg-meleg víz szolgálja a háziasszony kényelmét. Automata mosógépük, hűtőszekrényük van és szép bútoraik. Magyarországon nincs jelentősége a nemzetiségüknek, mert a kínait nem érdekli, a magyarok pedig furcsa beszédük miatt románoknak tartják őket. ( Folytatjuk) Cigány-sátorozók 70 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
