Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Dankasirályok
a hírt, hogy Lupták Lóránt és egy hirtelenszőke lengyel nő néhány napja Angliába mentek egy „rendkívüli lehetőség” kapcsán...- Legyenek boldogok! - biztatta magát, és hangosan belenevetett a lágerbarakk bejárati ablakszemébe.- Mi is kijutunk majd innen, ne félj, kislányom! - nézett Krisztinára, megsimogatva a lány kócos fejét. Léonnal együtt fogunk elmenni innen. Léonnal, a párizsi patikussal, a „szépfiúval” naponta nyakukba vették a várost. Együtt intézkedtek, hogy Veronika és a lánya mielőtt kijuthasson ebből a barakkvilágból... Egy idő után sikerrel jártak. S utána már nem sok baja volt Krasznai Sebestyénnének a világgal... Utazgattak. Az egyik ilyen utazáskor a vonaton odasúgta a lány az anyjának.- Anya, adjál vattát, mert megjött ez a vacak...- A táskámban találsz, vedd ki! - mondta, és átkarolta Léont. Múltak az évek, és Krisztina erős, szép lánnyá fejlődött az elmúlt évek alatt.- Keress magadnak valami igazi életcélt! - mondta Krisztinának az anyja, amikor kijárta a francia iskolát. - Nagylány lettél, boldogulj egyedül! Levizsgáztál kitűnő eredménnyel s jól beszéled a nyelvet. Mellette másik két nyelvet is megtanultál, hát vágj neki magad az életnek! Szeretnék már egyedül, nyugodtan élni Léonnal - nézett lányára az asszony. Mi itt maradunk Franciaországban. Te nem maradhatsz itt mivelünk! Igen, s főleg mivelünk nem! Ezt meg kellett mondanom neked, lányom. Különben is, Léon még nagyon fiatal, Lépned kell, Krisztina! írjál haza apádnak Pestre, intézze el a hazameneteled!- Franciául tudok csak írni jól, és beszélni is elfelejtek lassan magyarul — mondta kétségbeesve a lány.- Majd otthon újra belejössz, hisz az anyanyelved.- Nem megyek! Azért sem megyek! Majd megtalálom az igazi helyem ezen a földön. Te, anya, úgysem találtad meg magadnak! - kiáltotta teljes erejéből a lány az anyja szeme közé, de ezt már franciául, és elszaladt anyja mellől. Futás közben kiáltotta vissza - Elfelejtettem már magyarul! - s megismételte franciául. Krisztina hamar összeszedte a ruháit, csomagolt. Bőröndökbe rakta, amit magáénak vélt. Ékszereit is mind magára aggatta, amije volt, és aztán köszönés nélkül kilépett a párizsi külvárosi villából. Soha többé nem találkoztak. Veronikáék, mielőtt összeházasodtak volna, Krisztina távozása után a tengerhez utaztak, megkésett nászútra... A fiatal francia patikus férfi mindenáron a tengerhez akarta vinni az asszonyát, még a házasságuk előtt, amit nagyon megígért a hazáját, férjét, gyerekét elhagyott asszonynak. Nagyon jól érezték magukat egész idő alatt a tengernél. Már csak néhány nap volt vissza a nagy vikendből, amikor a legnagyobb viháncolás, nevetgélés közben az egykori Krasznai Sebestyénné, a későbbi Lupták Lóránt szeretője, született Borbás Veronika hirtelen alámerült egy hullám alatt és lent is maradt egy ideig a fenéken... Borbás Veronika nyaralás közben a tengerbe fulladt... Léon nem vihette haza abba a párizsi külvárosi temetőbe. Ott, a tengerparti falucska temetőjében földeltette el s helyeztette örök nyugalomra ezt a bővérű, „mindig a nyugati kultúráról” álmodozó, hűtlen feleséget, a kétgyermekes anyát, a későbbi francia szeretőt... a magyarnak született Borbás Veronikát. Krisztina semmit sem tudott anyja haláláról. Egyre többet bolyongott a nagyvilágban. Nem talált magának komoly elfoglaltságot. Csak tengett-lengett városról-városra. Nemigen hagyta magát lekötni semmivel. Idegen férfiakkal szaporodott a szerelem-világa, s egyre Új Hevesi Napló 49
