Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Dankasirályok
S^ci/nJxtáwá/AjoJ Délutánra az ágyútűz s a puskaropogás alábbhagyott. A télre készülődő, dermedt házak között sikoltások hallatszottak. A fővárosi pincék mélyén, különböző nézetek csaptak össze. Megaláztatásaikért, sokan leszámolásra, elégtételre készültek. Krasznainé, született Borbás Veronika lebeszélte a férjét, hogy leköltözzenek a pincébe - „prolik közé”. Krasznai Sebestyén az asszonyára hallgatott.- Veronika, igazad van. Inkább dögöljünk itt a magunkéban - mondta halkan, a fogai között megszűrve a szót. Félelmüket magukba préselve a negyedik emeleti lakásban nézték egymást. Egy közeli becsapódás hallatán megreszkettek. Nemsokára idegenek érkeztek Krasznaiékhoz. Furcsa emberek, egyáltalán nem uraknak látszottak. A házigazda ugyancsak meglepődött a váratlan jövevények láttán. - Sohasem láttam ezeket - gondolta. Az érkezők csak az asszonnyal tárgyaltak. Nyüzsgés kezdődött Krasznaiék negyedik emeleti lakásában. Többen is érkeztek, kis időközökben. Éjszakába nyúló alkudozás folyt a tizennégy személyes, öreg kőrisfa asztal körül. Legnagyobb hangerővel Lupták Lóránt volt. Az egykori Mateosz-sofőr vitte a szót. O egy munkahelyen dolgozott Krasznainéval, ahol az asszony volt a főkönyvelő. Ok már nagyon régről ismerték jól egymást...- Szabadok lesztek, azok leszünk nemsokára - sziszegte a magas, sovány férfi. Közben sűrűn meg-megnyálazta a jobb, majd a bal hüvelykujját.- Olyan mozdulatai vannak, mint az igazi uzsorásoknak. - gondolta Galambos Géza nemrég kiugrott papjelölt: a mostani disszidens-jelölt, amikor látta ezeket a mozdulatokat. - No, de még ilyet, az ujjait nyalogatja. Az asztal körül ülők legtöbbje elégedetten bólogatott, rá-rápillantva a szóvivőre, Lupták Lórántra. Közben azért figyelték egymás arcán a rezdüléseket.- Kérem, senki ne bontson rendet e sorsdöntő helyzetben - suttogta egy fiatal nő a sarokban, aki a férjétől szökött el hazulról a disszidálási lehetőség reményében, egy másik nős emberről álmodozva...- A gépkocsi nem fog üresen menni, ezt ígérhetem - mondta Lupták Lóránt, akit Krasznai Sebestyénné főkönyvelővel együtt az Üzemi Munkástanács a minap menesztett, tagkönyvükkel együtt... A két Krasznai gyerek, a nyolcéves Krisztina és az ötéves Palika a csíkos rekamién feküdtek. Csiklandozták egymást. De most, ezekben a percekben senki nem törődött velük. A szomszédos ház udvarából, a környék legnagyobb házából sűrű géppisztolyropogás hallatszott. Krasznai Sebestyén eddig egyetlen szót nem szólt közbe, de most hirtelen fölugrott ültéből és lekattintotta a szobában a villanyt. Lupták Lóránt pont Krasznainé mellett ült egy fonott székben, s a sötétet kihasználva, az asszonyt szájon csókolta. Az asszony erős tetszését kinyilvánítva, a férfi felé fordulva maradt és halkan kuncogott. A kislány hirtelen leugrott a rekamiéról és le-föl kezdett futkosni a sötét szobában. (y&avcó {(János Új Hevesi Napló 45
