Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: Elillan II.

&xaÁá Cfyotf ár

Elillan egyszer egy téli hajnalon, havas fák fölött

suhan a semmibe, sípoló sóhaj, sötét köd lengi be az arcunk,

s komor lelkünkre lép a fájdalom.

Vak szemünk guvad:

hova lett, hova tűnt? Esdeklőn intünk az illanó után, roskatag állunk, remegő-sután, mint mikor meglóg az, ki egy velünk.

Nyitnánk a szánkat, de nem nyílik,

nincsen,

romlott fogaink között zagyva váladék, mostantól kezdve naponta fáj a lét, s vergődünk bambán, bénító bilincsben.

S mondanánk akkor, Istenem, be szép volt! Hová is illant

azon a

hóval gyöngyöző hamvas hajnalon?

Új Hevesi Napló

43