Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
elviszik Macedóniába. Csak azt kérem, hogy a Papot, a családját és ezt a Szabó nevű katonát tegyétek be az első szállítmányba. Én az amerikai kommandóval a második lépcsőig kitartok vele, és részt veszünk a védelemben. BASA: Ez már beszéd, őrnagy! Itt a fegyvere! (Visszaadja Polsonnak a géppisztolyt) De mennem kell, hogy az embereim mellett legyek, ha megjönnek a szerb harckocsik. (Ezzel a kincses zsákot vállára veti és indulna kifelé. A Pap szava megállítja.) PAP: Ne vidd el az ikonokat, fiam! Ezen a kincsen az ortodox egyház átka van. BASA: Én mohamedán vagyok, és nem hiszek az ortodox hókuszpókuszokban. Egyszer csak puszta kíváncsiságból elmentem megnézni, mi van Medjugorjéban. Én ott csak pár transzban imádkozó szerencsétlent láttam, akik valami jelenésről motyogtak. így legalább megtudom, hogy Krisztus vagy Mohamed-e a nagyobb próféta. Az igazság az, hogy kell a pénz lőszerre, mert a fegyverkereskedők, bár jó keresztények, de azt mégsem adják ingyen, még hajó ügyről van is szó. (Nevetve elhagyja a színt.) Felerősödő csatazaj hallatszik, amin átüt az érkező helikopter légcsavarjának zaja. Hamarosan egy amerikai katona (GI) rohan a színre. Meglátja az amerikai őrnagyot és jelentkezik. GI: Maga Poison őrnagy? POLSON: Igen, én vagyok. GI: A helikopter landolt. Parancsom van, hogy az őrnagyot az első szállítmánnyal vigyem vissza. Tessék jönni! Nem időzhetünk ellenséges tűz alatt sokáig. POLSON: Miután, amint látja, Atkins alhadnagy itt fekszik súlyos sebesülten, én vettem át a kommandó parancsnokságát, és maradok az embereimmel. De ezt a papi családot és ezt a magyar fiút vigye el a koszovói szállítmánnyal. Csak mikor visszajön a gép, akkor megyünk mi. GI: De az én parancsom az, hogy... POLSON: Itt én parancsolok! Indulás! PAP: De én maradok! Miriam, mint férjed, parancsolom, hogy menjetek! Vidd el a lányunkat innen. Nekem mint papnak maradnom kell a haldokló mellett. (Míg ezt mondja, Atkins felnyög.) ANYA: Bosko, az Istenre kérlek, gyere! PAP: De nekem az Isten parancsolja, hogy maradjak. Neked viszont én mint férjed parancsolom, hogy menj! (A GI vezetésével a két nő és a vajdasági Katona elhagyják a színt. Poison és a Pap a haldokló Atkins mellett maradnak.) Mondja, őrnagy, miért nem vitette el a sebesültet a géppel? POLSON: Mert így meg fog halni. A kórházban talán felgyógyítják, és lesz belőle egy erkölcsi halott. Egy lázadó, akit elítél a hadsereg. Még csak nyugdíjat sem kap, sem ő, sem a családja. De ha meghal, hős lesz. Én tudom, Atkins őrmester is ezt választja. (Egy gyenge sóhaj hagyja el Atkins ajkát.) De nekem is van egy kérdésem. Maga, Bosko atya, miért marad itt a haldoklóval, de nekem, mikor szükségem volt rá, nem akart segíteni a szökésemben. Miért? PAP: Egyszer már megfeleltem a kérdésére. POLSON: Valahogyan az a válasza most, mikor elküldte a családját és magára maradt, nem hangzik meggyőzően. PAP: Úgy van, csak az igazság egyik felét vallottam be. Valóban a papi hivatás nem használható fel földi kalandok céljára. Az én hivatásom a lelkek küzdelmének a 38 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
