Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Simek Valéria: A tovafolyó valóság, A szétrágott szavak
őimek ^Valeria Pávakék a víz, s állsz a tenger partján. Sirályok viszik napjaid, egyre csak befelé. Állsz a fényben, nekidőlsz a sugaraknak, körülhordozod tekinteted, egy csodálat áramkörébe kapcsolod magad. Öblös merítő mozdulatra gömbölyíted tenyered, s utat adsz a keskeny résnyi időnek. Rezeg a hőség. A víz visszfénye hangtalanul játszik rajtad. Nézlek a tovafolyó valóságban. Sose láttalak így, kikötővel a hátad mögött. Megizmosodtak benned az évek. A szétrágott szavak kenyérmorzsaként hullanak az est szakajtó csücskére. A földre terített éjszakában hallgatózik létem, bogárként kuporog. Moccan az árny, koppan az ablak üvegén a holnap. Kigombolt kabáttal jön a hajnal Új Hevesi Napló 27
/
