Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Karácsony

- Lenin megírta, hogy nem igaz a Jézuska. Meg anyuka is mondta - oktatta ki nagyanyját a kilencéves Jancsika.- Lenin? Ki az a Lenin bácsi, Jancsikám? - kérdezte az öregasszony rosszat sejtve. Lenin... Lenin... Valahonnan ismerős ez a név, mintha már hallotta volna valahol, valamikor, de nem tud rá visszaemlékezni. Talán Gyuri említette? Lehet. Arról beszélgettek, hogy abban a nagy gyárban Irénnek sok a férfi beosztottja. Akár válogathat is közülük. Lehet, hogy ez a perszóna ezzel a bizonyos Leninnel csalta meg a fiát? Hát, ettől kitelik...- Hallod, apu, a nagymama nem tudja, ki az a Lenin! - nevetett föl a gyerek. - Az iskolában mindenki tudja...- Jól van, kisfiam, majd vacsora után megmagyarázod a nagyinak. Most nézzük meg a fát!- Azt is megmagyarázhatom, hogy a karácsony a fenyőünnep, meg a szeretet ünnepe? Most tanultuk az iskolában, hogy...- Hát persze... Mindent megmagyarázhatsz a nagyinak, de most vetkőzz le, mert rádmelegszik a kabát!

Vacsora után meggyújtották a gyertyákat, s a gyerek kedvéért elégettek néhány csillagszórót is. Az öregasszony elénekelte a „Mennyből az angyal”-t, majd térdre ereszkedve imádkozott. Irénnek, a menyének mindvégig az járt a fejében, hogy ezért igazán kár volt eladni a színházjegyeket. Otthon majd napokig magyarázhatja a gyereknek, miért viselkedik ilyen furcsán a nagyanyja. Csak nehogy elmesélje az iskolában is... Ez a vén bugris anyósa tönkreteszi a nevelését... Nem is szólt egész este, legföljebb csak bólogatott, ha kérdezték. Ott álltak a feldíszített fa mellett, és az öregasszony imádkozott. Majd ezt is meg kell magyaráznia a gyereknek... De Jancsika megelőzte.- Apu, a nagyi büntetésből térdel? - kérdezte suttogva, szánakozó hangon.- Nem, kisfiam, imádkozik. Maradj csendben!- Miért imádkozik?- Mert faluhelyen ez a szokás ilyenkor.- Mi soha nem szoktunk imádkozni...- Nem, kisfiam, mi... de te ezt még úgysem érted.

Az öregasszony észrevette a suttogást és felnézett rájuk.- Legalább egy évben egyszer, ezen a szent ünnepen ti is imádkozhatnátok, fiam! Apátok is mindig imádkozott karácsony este, pedig ő se volt valami buzgó keresztény, Isten nyugosztalja!... Megígértem nektek, hogy nem beszélek a gyereknek se Istenről, se a szentekről, de most karácsony van, Krisztus Urunk születésnapja...- Nagyon eltörődtünk a vonaton, anyám, szeretnénk lefeküdni...

Az öregasszony párás szemmel nézett a fiára. Értette ő, nagyon is jól értette, mit jelent ez a fáradtság. Nem vitatkozott. Kendője csücskével megtörölte a szeme alját, és nyögve, sóhajtozva föltápászkodott. Fáradtnak, öregnek, agyongyötörtnek érezte magát. Egész testén sajogtak a fenyőfa apró tűszúrásai.- Jól, van, megágyazok, fiam...

A fiataloknak a szobában vetett ágyat, maga a konyhában dőlt le a dikóra.- Elmúlhatott már tíz óra is - gondolta, amikor csak úgy, ruhástól leheveredett. Időbe telt, mire a szobából egyenletes, halk szuszogással üzent az álom. Lábujjhegyen odatipegett a fiához, ügyelve, nehogy fölébressze a menyét. Gyengéden a füléhez hajolt, és reménykedve belesúgta:- Nem kísérsz el az éjféli misére, Janikám?- Hová?

Új Hevesi Napló

9