Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖNYVSZEMLE - Abkarovits Endre: Gyimesek vidéke
színtere; egy emlékbe költözött Magyarország, amelyet ismernünk kell Trianon áldozataiként is. ... Hetven esztendő alatt az erdélyi-romániai magyarság emlékezetéből a történelmi önismeret maradványait is megpróbálták kiirtani. ... Aki nem tudja, honnan jön: oda vezetik, ahová akarják. A múltjától megfosztott ember jövőjét merénylői alakítják.” Már Sütő András „honismereti album”- ként definiálja a kötetet, s a szerzők is ezt a meghatározást fogadják el újabb kiadványaikban is. A sorozatnak ez most a nyolcadik olyan kötete, amely a Székelyföld valamelyik kistáját mutatja be. Az eddigiek a jelenlegi Hargita megye (a korábbi Csík és Udvarhely vármegyék) vidékein át vezették az olvasót. Korondot követte az „Alcsík és Kászon”, majd a „Közép- és Felesik”, a „Gyergyó és vidéke”, a „Fehér-Nyikó és Keresztur vidéke”, a „Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke”, a „Homoródi-dombság”. Hargita megye bemutatása a jelen „Gyimesek vidékéivel zárul. Megjelent két további kötet is, melyek a havasokat mutatják be ősszel, illetve télen. Ezekben a képeket versek kísérik. A sorozat Háromszék (a jelenlegi Kovászna megye) tájain fog folytatódni. A tájegységeket bemutató kötetek felépítése hasonló. A földrajzi környezet leírását a vidék történelmének felidézése követi. Ezután általában a településeket veszik sorra a szerzők, bemutatva azok főbb nevezetességeit, műemlékeit. A kötetek nagy figyelmet szentelnek a népéletnek, a fennmaradt szokásoknak, a népi hitvilágnak, a népművészet tárgyi emlékeinek, a népi kultúra ma is élő formáinak. Váradi Péter Pál gyönyörű felvételeinek eredeti minőségét az egyre jobb nyomdatechnika segítségével fokozatosan közelítik az utóbbi évek kötetei. (Ezt jól mutatja a „Gyergyó és vidéke” két kiadása közötti különbség.) Lőwey Lilla, aki ugyan nem a kezdetektől, de most már a sokadik kötet szövegét Írja, lírai kísérő szöveggel kapcsolódik a képekhez. Nála például egy vidék földrajzi leírása nem a földrajzkönyvek száraz tényeit mutatja csupán, hanem kiérződik belőle a hon szeretete. Saját gondolatait kiegészíti olyan nagy erdélyi írók és tudósok gondolataival, mint Orbán Balázs, Nyíró József, Wass Albert, Kányádi Sándor, hogy csak néhányat említsek. Lenyűgöző az az alaposság, ami minden kötetet jellemez. Szinte elképzelhetetlen, hogyan voltak képesek magyarországi lakosokként a Székelyföld szinte minden települését, minden völgyét bejárni. Hiszen a felvételek arról tanúskodnak, hogy különböző évszakokban személyesen és többször elmentek ezekre a helyekre, ami a romániai útviszonyokat ismerve, még ma sem kis teljesítmény. Bár Orbán Balázstól napjainkig több könyv született a Székelyföld leírására, a jelen kötetek nagy előnye, hogy vizuálisan is az olvasó elé tárják a látnivalókat; a tájat, az épített környezetet, az embereket, a viseletét, az ember életének jeles napjait. Ezáltal az utazni vágyó újabb és újabb ötleteket meríthet belőlük, a „karosszékben utazó” meg legalább ily módon megismerkedhet Erdély gyönyörű tájaival és népével. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy olyan szempontból sem vállalkoztak könnyű feladatra a szerzők, hogy míg a tájak a valóságban is gyönyörűek és a népi kultúra még sok helyen virágzik, a Székelyföld jelentős részeit nem a nagy műemlékek, kiemelkedő művészettörténeti emlékek jellemzik. Itt a táj és az ember, és a kettő kapcsolata az, ami még az alkalmi látogatót is megfogja. És az erdélyi tájakról származó szerzőket még inkább inspirálhatja a szülőföld szeretete, mely a képeken és a szövegben egyaránt jól tükröződik. Végezetül egy pár szót a jelen kötet helyszínéről, Gyimesről. Csíkszeredából kelet felé indulva, a Fügés tetőhöz kapaszkodik fel az út. Innen vethetjük az első pillantást a jellegzetes gyimesi tájra, a helyenként csak néhány elszórt fenyőfával tarkított meredek domboldalakra, melyeket a lakosság főként kaszálónak és legeltetésre használ. A dombok Új Hevesi Napló 109
