Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Létportrék, Sára Sándor dokumentumfilmje Amrita She-Gilről
rész a máskülönben feszes szerkezetű filmben, hogy Sára kamerája időzik Körösi Csorna Sándor darjeelingi sírjánál, de ennek itt nincs funkciója. Mindezt összevetve, a mű, Sára Sándor háromrészese, Amrita Sher-Gil Sára Sándor Amrita Sher-Gil emlékének szenteli fotókiállítását, melyet a szentendrei MŰVÉSZETmalom-ban láthattunk szeptemberben. India belső arca tárulkozik fel - kalyibák sorakoznak bivalyok körében, hömpölyög a mezítlábas sokaság, halászok kuporodnak hálójuk felé, egész India guggol csöndben, a sor előtt tevés kordé gördül. Egy emberből százezer, millió tekint ránk: ivó hinduban az öröm, szinte egyetlen boldogsága, hogy a Gangesz vizéből szomját olthatja. A dzsunkákkal telitett folyó egy szegény, nagyon szegény Velence hasonmását mutatja, a mosoly szinte csak gyermekarcról fakad; ők még nem érzik, milyen tömény nyomorba születtek, és megtanulnak örülni a maradéknak, egyetlen rúpiának, falás kenyérnek. távlataikat. E könnytelen zokogásban külön nehezék egy mankós törpe magányos figurája, a kinyílt ernyők, melyek a hőség enyhítésére szolgálnak, s egy férfi, aki népművészeti cókmókja előtt kínjában nevet. Alacsony mennyország, hogy rágyújthat, mert valahol talált egy cigarettadarabot, s korgó gyomorral csónakba ülhet. Sára Sándor e vonulattal ellenpontozza saját önarcképét, mely visszafogottan dermedt és csönddé riadozott, mintegy érzékeltetve, hogy ennyi siralom és szegénység láttán ő maga sem akar boldog lenni. Sára Sándor fotókban megnyilvánuló filozófiája hiteles, hiszen semmiképpen nem fogadhatjuk el immár a gazdag Amerika-, a gazdag Európa-képet, látván India nyomorát. Az igazság nem lehet más, mint a világ együttes boldogsága, melynek elérése szinte reménytelen, de törekedni rá: Kötelező. A kiállítást B. Müller Magda rendezte, támogatta a Magyar Mozgókép Alapítvány, a Duna Televízió és a Kodak Magyarország. Csak kérdezem: hogy-hogy nem jutott ebből virágkömyezetre és a müvek címeinek nélkülözhetetlen céduláira?! művészetének és Indiának szentelt filmje erényei sokasága révén feledteti némely hiányait is. Sára Sándor az általános formákban fölfedi a különleges sorsot, azt, hogy India sovány, az egész India az; egyetlen jól- vagy túltáplált embert nem tud dokumentálni a kép, csak szakállt, szakállt minden mennyiségben, mely az öreg emberek dísze, arcának természetes ékszere. E sivár kincs teszi, hogy a színes lapok szürkének, fehér-feketének tűnnek, hiszen a kerevet, a szék, a pad, az ágy, India száraz földje, amin ülnek, hevernek, ez az ő lakószobájuk, száz- és százmillió embernek a föld. Alapmozdulatokat örökít meg a művész, s valahány ábrázolás értelmezés - riadva együttérez, akik emberi létükben messze nem érik el 94 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
