Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A repetázó tanárok
kézcsókkal köszöntötte, de Gábor kollégájának is külön meghajolt. Arca, mint mindig, most is világfájdalmat tükrözött, mintha csak szenvedés lenne az élete. Letette zakóját és elfoglalta helyét a nagy asztalnál. „Molluszka” tanár úr (a diákok akasztották rá a „puhatestűek családjának” elnevezését) biológiát tanitott, de botanikában volt igazi szaktekintély. Járta a hegyeket, kutatta a különleges növényeket és virágokat. Tudós esetlenségéért, szórakozottságáért a diákok a háta mögött gyakran kinevették, de azért tisztelték tudásáért és emberségéért. Koma tanár úr próbálta oldani a biológus érezhető feszességét:- Lajos, már megint olyan búvalbélelt vagy! Pedig azt hallom, hogy boldog frigy előtt állsz, és bűbájos a menyasszonyod.- Gábor, kérlek! Most tényleg ne! - intette le komolyan Lajos a fizikust, aki rögtön látta, hogy valóban valami hangulati gödörben emésztődik kollégája. A háziasszony a legnagyobb leveses tálat tette a biológus elé, mert ő volt az egész ebédelő gárda igazi nagy evője, minden bánata és szomorúsága ellenére, vagy talán éppen azért. Azután átment a pedellusékhoz borsot kérni, mert a cvekedlihez nagyon fogyott. Gábor tanár úr a gyors ebédet éppen befejező II. cés kamasznak intett:- Hé, koma, té! Jer csak ide egy pillanatra! A fiú felállt asztalától, és a tanári asztalhoz lépett.- Közelebb, közelebb! - A tanár úr megfogta a fiú karját, egészen közel húzta magához, és suttogva kérdezte:- Téged is felidéztek kihallgatásra a Kollégiumba? A diák ijedt szemmel állt, és nem szólt semmit.- Na jó, tudom, megtiltották, hogy beszélj, de legalább is bólints! Bántottak? - és megszorította a diák karját. Az nemet intett fejével és elhúzta a karját.- Kérdeztek az Atyáról is? A fiú bólintott.- Mondtad az esetet édesanyádnak? Neem? Azt ajánlom, neki beszéld el, hogy miről faggattak, mit akartak tőled. Neki ezt tudnia kell! De másnak egy szót se! Na menj! A biológus közben fel sem emelte fejét, teljes süketséget és vakságot fogadhatott, és már a harmadik tányér káposztás tésztát kebelezte, miközben óvatosan kigombolta mellénye alsó négy gombját és a felső nadrággombokat. Már teljesen feszesre telítette pocakját. Befogadóképessége határára jutott, mint mindennap. A diák időközben visszatért édesanyjától sietve búcsúzott azzal, hogy mennie kell a repülőmodellező szakkörbe, mert holnap versenyük lesz. Az anya valami zavart azért észlelt a fián, és a két tanárra is vetett néhány gyanakvó pillantást, de az egyik csak nézett füstkarikái után a levegőbe, a másik meg láthatóan csak az evésre összpontosított. Vállat vont, és kezdte mosogatni a szennyes edényeket. A szomorú Molluszka lehunyt szemmel kortyolgatta a vizet a bekebelezett rekordmennyiségű cvekedlire, végül elégedetten sóhajtott. Elengedve magát ismét felvette a bánat-arcot. Az asszony sem állta szó nélkül, amikor az üresre evett tálakat elvitte az asztalról:- De tanár úr! Tényleg nem beteg? Olyan rosszul néz ki.- Ah, nagyságos asszonyom! Sokkal nagyobb az én bajom! - és legyintett egy nagyot a levegőbe.- Hát mi történt, az ég szerelmére? - kíváncsiskodott tovább az asszony.- Oh, szörnyű dolog történt tegnap este. Tetszik tudni, délután a gyerekekkel az Egeden növényeket gyűjtöttünk és én összeállítottam az én violámnak egy gyönyörű szép 84 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
